Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

ződésem szerint a hármasszövetség beleomlása egy teljes és kizárólagos nagynémet vezetés alatt álló védő- és dacszövetség rendszerébe, átlépte, iszonyú kockázatot vállalva magára, a magyar történelmi gondolat és hivatás Rubikonját.

29 Keservesen ' megbűnhődtünk érté Tria-' nonban, nemcsak mások gonoszságából és együgyüségéből, hanem a magunk hibájából is. És most úgy érzem, hogy megint átléptük ezt a végzetes Rubikont. Szeretném, ha nem volna igazam, boldog volnék, ha az események megcáfolnának. És ma sem dobok követ kiváló és bátor miniszterelnökünkre, Teleki Pálra, legfeljebb azt mondom: megítélésem szerint elszámította magát. Ahogy a magyar nemzetnek szilárdan meg kellett volna állni a hármasszövetség eredeti elgondolása és fogalmazása mellett a kiegyezési korszakban, s elszántan és még látszólagos áldozatokra is készen kellett volna folytatnia és fejlesztenie, idővel betetőznie, Deák fehér-lap-politikáját Horvátországgal szemben, valamint Andrássy kezdeményezéseit egy teljes magyar-szerb kibékülés érdekében, akként vissza kellett volna torpannia Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozástól. S abba legfeljebb akkor belemennie, ha Jugoszlávia és Bulgária is belemegy. A mi „primus" voltunk - „inter pares"'

10 - kissé olcsóvá vált, miután sem Jugoszlávia, sem Bulgária nem csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez.

31 A „muszáj" és a „kell" küzdelme Mindamellett, t. Ház, semmi szándék sincs távolabb tőlem, mint hogy valaminő németellenes politikai állásfoglalást ajánljak vagy éppen propagáljak hazám és nemzetem számára, noha avatatlanok és rosszindulatúak vajmi gyakran belemagyaráznak ilyesmit az én igénytelen külpolitikai állásfoglalásaimba. Amit előadtam, nem azt vitatja, hogy Magyarországnak németellenes politikát kell csinálnia, hiszen ellenkezőleg, azt bizonyítottam, hogy Szent István óta egyetlen magyar nagyobbszabású uralkodó vagy államférfiú, vagy kormány sem csinált németellenes politikát, azok sem, akik szembe kerültek a német keleti terjeszkedés szándékával és erőivel. Sőt éppen magyar államférfiú alkotta meg az 1867-es reáluniós együttélési alapot Magyarország és Ausztria között. És magyar államférfiú kötötte meg Ausztria és Magyarország szövetségét is a német birodalommal. Magam sem az egyiket, sem a másikat nem tudom kárhoztatni azért. Túlságosan jól ismerem a magyar történetet ahhoz, hogy idétlen németellenes elgondolásokat képviseljek. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy Szent István óta, talán a gyarló Kun László kivételévei, aki viszont keleti, pusztai visszaérzéseivel és fölgerjedő hajlamaival szöges ellentétben valójában nyeregbe segítette Habsburgi Rudolfban, a Morvamezőn, a német hódító gondolatot, egyetlen jelentékeny magyar uralkodó, vagy államférfi sem vesztette szeme elől a nagyon is vaskos tényt, hogy tőlünk nyugatra egy számban többszörösen nagyobb nép él, a német, amely nehezen viseli el, hogy a magyarság végképpen lezárja a sorompót keleti terjeszkedése elöl. De e roppant német erővel szemben, melyet soha a magyarság józan politikai szelleme le nem kicsinyelt, önmaga előtt le nem tagadott, mindenkoron ott állott a magyar nemzet komor és elszánt önvédelme : csupán ezt kívántam kihangsúlyozni az előbbeni történetpolitikai összefoglalásomban. Annyit engedett a magyarság ennek a nyugatról rátörő nyomásnak mindig, amennyit éppen „muszáj" volt. A magyar nyelv nem is tudott a maga ősi gyökereiből kitermelni egy szót, amely olyan fizikai kényszert fejez ki, amely a lelki és erkölcsi jóváhagyás híjával való. „Kell": mondja a magyar ember valamire, amit erkölcs, becsület, törvény ír elő. „Muszáj": vágja rá undorodó módon idegen szóval, mikor tudja, hogy a „kell" mást parancsolna. A „kell" és a „muszáj" keserű küzdelme a magyar történelem, de azt mondom én, szerény képviselője a tiszaháti lázadó hajlamú magyarságnak, hogy akkor hal meg a mi nemzetünk, amikor a „muszáj" végképpen maga alá gyűri a „kell"-t. És amikor a muszáj igájában önmagunkat megtagadva, megtagadjuk a nagy világtörténelmi gondolatot, melyet elődeink ránk bíztak, a Dunavölgyének önállóságát, szabad fejlődését és védelmét. Történelmi szerepünk: egyensúlytartás nyugat és kelet erői között Az a többszörösen emlegetett „új útu" történetszemlélet és történetírás, mellyel egész lényemmel és minden idegszálammal szemben állok és anyai őseimnek^ még Bulcsú vezér szolgálatában szerzett gyakorlata és. tapasztalatai nyomán táguló orrcimpákkal lesem az alkalmat, hogy lecsaphassak közülük legalább a legártalmasabbakra, egy. hamis német-magyar sorsközösség dogmáit erőszakolja, miközben végzetesen megrontja a magyarok, és németek