Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

javaslatokat együttesen terjeszti a parlament elé. Külpolitikai okokból kerülni akarván azonban minden nyilvános vitát, ezúttal is pártközi megállapodást erőszakolt ki: senki sem jelentkezik szólásra; a törvényjavaslatokat vita nélkül szavazzák meg. Mivel Bajcsy-Zsilinszky egyszer már megszegte a kényes külpolitikai kérdések nyilvános ülésen való tárgyalásának pártközi megegyezésen alapuló tilalmát, Teleki különös gondot fordított arra, hogy őt feltétlenül eltérítse felszólalási szándékától. Bajcsy-Zsilinszky végül is - háborgó és nyugtalan lélekkel a kívánságnak megfelelő ígéretet tett.

13 Az 1941. február 4-i ülésen tehát felszólalások formájában nem kaphatott teret a tiltakozás. A háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozás megszavazásának elrendelésekor azonban a Szociáldemokrata Párt és Rassay Polgári Szabadság Pártja képviselői tüntetőleg kivonultak a teremből, s a szavazásban nem vettek részt; az egységes állásfoglalásra nem jutó Független Kisgazdapárt képviselői közül pedig a szavazáskor hárman - Bajcsy-Zsilinszky Endre, Vásáry István, Szentiványi Lajos - ülve maradtak: e három „nem" ellenében fogadta cl a többség a csatlakozást a háromhatalmi egyezményhez. Amikor viszont a jugoszláv-magyar örökbarátsági szerződés feletti szavazásra került sor, a nyilas képviselők maradtak kint a képviselőház folyosóján, így lett az eredmény „egyhangú igen". Mindezek a körülmények azonban a nyilvánosság előtt ismeretlenek maradtak, mert a külügyminisztérium sajtóosztálya megtiltott minden híradást az ülésen történt demonstrációkról.

14 Az ülést követő napokban Bajcsy-Zsilinszky arra az elhatározásra jutott, hogy beszédének szövegét, amely nem hangozhatott cl, megküldi a magyar politikai élet több vezető személyiségének. Az igen terjedelmes szöveget, amely amúgyis inkább volt hatalmas történetpolitikai tanulmány, mint elmondásra alkalmas beszéd, címekkel ellátott fejezetekre bontotta, s így áttekinthetőbbé tette. Az egész címéül pedig a következőket adta: „Bajcsy-Zsilinszky Endre független kisgazdapárti képviselő beszéde, melyet 1942. február 4-én, Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozását jóváhagyó törvényjavaslat vitájában a magyar képviselőházban el kellett volna mondania". Az első példányt természetesen Teleki Pál miniszterelnökhöz juttatta el, aki a beszéd elmondásától visszatartotta. 1941. február 18-án kelt kísérőlevelében erre vonatkozóan ez áll: „Kegyelmes Uram! Engedd meg, hogy elküldjem Neked azt a beszédemet, melyet elmondottam volna és el kellett volna - szerintem - mondanom a hármasegyezményhez való csatlakozásunkról szóló javaslat vitájában. Főleg azért küldöm el, hogy igazoljam, kezdettől fogva sem valami brutális, támadó élű beszédet akartam mondani, főleg a németekkel szemben. Fölfogásom az volt, hogy talán a németek is jobban megbecsülik a csatlakozást, ha kissé tudatában vannak, hogy a magyar politikának, ha egyelőre csak eszmei síkra vetítve is, más komponensei is vannak, s e réven is érzik e lépésünk kompromisszum voltát".

10 Valóban, az egész beszéd, amely sikeresnek minősíti Teleki eddigi revíziós külpolitikáját, s az abban bekövetkezett törésként fogja fel csatlakozását a háromhatalmi egyezményhez, arról szól, hogy ezt a hibás számításon alapuló lépést legfeljebb időleges kényszerű kompromisszumnak tudja tekinteni. Számtalan példa van ilyen kompromisszumokra a magyar történelemben. A nemzeti história azonban arra tanít, hogy a gyakorlati kompromisszum nem járhat elvi jogfeladással, a nemzet hivatástudata nem halványulhat el büntetlenül; a magyar külpolitika saját érdekeihez még szövetségi rendszerhez csatlakozva is ragaszkodni kell;