Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd
nem kerülhet az ország „idegen hatalmi célok vontatókötelére", önvédelemre szorítkozzék, s ne engedje magát bevonni idegen érdekű támadó műveletekbe, a Duna-medencei magyar célokon túlmenő, azokat veszélyeztető nagyhatalmi háborús világkonfliktusokba. Akik a szükségből erényt csinálnak, akik a körülményekkel való megalkuvás politikáját egyedüli alternatíva gyanánt, tartós és eszményi megoldásként propagálják, megtapodják a magyar szabadságharcok, függetlenségi küzdelmek szent hagyományait, lebecsülve azt az öntudatot és áldozatkészséget, amely kis lélekszámát messze meghaladó jelentőségűvé - a németekkel egyenrangúvá - emeli e nemzetet. Sohasem volt a történelemben német-magyar sorsközösség, annál több magyarellenes német támadás: fegyverrel, elnyomással, németesítő politikával, nemzetiségeink ellenünk uszításával. Zrínyi Miklósra hivatkozva, aki - látván, hogy az ország a török veszedelem ellenében mennyire nem számíthat kellő időben és mértékben nyújtott idegen segítségre - arra figyelmeztetett, hogy csak önmagunkban bízhatunk, csak saját fegyvereinkre támaszkodhatunk, Bajcsy-Zsilinszky a maga kora revíziós problémáira alkalmazva ezt, hirdette, hogy „önerőből vegyük vissza, ami a miénk, amit tőlünk elvettek". A magyar érdekek önállóak, ha ugyan nem ellentétesek a németekével; ennek tudatában kell lennünk akkor is, ha egyáltalán nem cél az ellentétek élezése. Tudatosítanunk kell, hogy ma sincs német-magyar sorsközösség; a magyar revíziós törekvéseket a németek nem támogatják teljes szívvel, döntőbírói félmegoldásaikért nem kell különösebb hálát, elkötelezettséget éreznünk, Bajcsy-Zsilinszkynek a magyar nemzet - európai „helyünk és sorsunk" által megszabott, kelet és nyugat közt egyensúlyt tartó, a Duna-medence népeit vezető és szervező - történelmi hivatásáról, karakteréről és képességeiről vallott nacionalista nézetei, s ezzel öszszefüggésben jelentkező elfogult ítéletei főleg cseh és román vonatkozásban, az integrális revízióhoz, a szentistváni magyar birodalmiság gondolatához való ragaszkodása nem homályosítják el szintén sok túlzással és hévvel előadott, lényegében azonban mélyen igaz aktuális alap-mondanivalóját: nem lehetünk a németek csatlósa, mert ezzel múltunkat tagadnánk meg, s jövőnket tennénk tönkre. „Helyünk és sorsunk Európában" című könyve, melynek első megjelent példányait 1941. március 24-én dedikálta, 10 egy nappal Jugoszláviának a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozása, és két nappal az aláíró kormányt megbuktató „belgrádi puccs" előtt, bizonyos részleteket (így mindenekelőtt a kiegyezés értékelését és az önálló magyar külpolitikai gondolat dualizmus-kori elhalványulását) részletesebben világítja meg. De ez az el nem mondott beszéd szerepébe került, valójában történetpolitikai tanulmány, amely a könyv akkor még kéziratos anyagából sokat merített, összefogottabb, egységesebb felépítésű, világosabb vonalvezetésű annál, aktuális politikai agitatív ereje pedig sokszorosa amazénak. Erre a könyv kéziratának elkészülte és megjelenése közt eltelt több mint fél esztendő élénk reagálást kiváltó fejleményei (csatlakozás egyrészt a háromhatalmi egyezményhez, másrészt a jugoszláv-magyar barátsági egyezmény megkötése) kellő magyarázatot adnak. Bajcsy-Zsilinszky alig megjelent, március utolsó napjaitól a lapokban épp hogy ismertetni kezdett könyvét a barátsági szerződést megszegő Bárdossy-kormány elkoboztatta, de fennmaradt példányai mégis lehetővé tették sok vitára okot adó koncepciója megismerését. Ennél jelentősebbnek ítélhető el nem mondott beszédének kézirata viszont csak most, e publikációnk révén kerül nyilvánosságra. 17
