Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

miniszter nem tett semmi kifogásoló észrevételt az óvatos magyar diplomácia által neki előzetesen bemutatott szerződéstervezetre.

8 A meghatározatlan időtartamra szóló - ezért a diplomácia nyelvén „örök" -barátsági szerződést 1940. december 12-én írta alá a magyar és a jugoszláv külügyminiszter. A szerződés lényege, hogy a szerződő felek minden őket kölcsönösen érdeklő kérdésben kizárólag békés tárgyalások útján fogják keresni a megoldást. A magyar kormány tehát Jugoszláviával szemben sem mondott le revíziós területi igényeiről, amelyeket azonban az erdélyi kérdés megoldásáig nem kívánt előtérbe helyezni, csak arról, hogy azokat vele szemben valaha is fegyverrel érvényesítse. Ugyanakkor bebiztosította magát egy jugoszláv támadás ellen arra az esetre, ha Romániával szembeni további revíziós igényeinek fegyverrel próbálna érvényt szerezni.

1

' A szerződés megkötése alkalmával a budai Várb'a szervezett felvonulás során azonban szélsőjobboldali tüntető csoportok „Zsidómentes országot!" követelő jelszavaik mellett a „Bácskát vissza!" jelszó ütemes kiáltozásával is zavart keltettek; ezt a körülményt, s Teleki ismételten csendre intő felszólításait a sajtó nem közölhette.

10 E tüntetésben úgyszólván már a szerződés aláírása pillanatában kifejeződött az a szellemiség, amely 1941 tavaszán hátteréül szolgálhatott a szerződés felrúgásának, a Teleki-féle revíziós stratégia felborításának, s mintegy előrejelzője volt a birtokba vett Délvidéken elkövetett atrocitásoknak. Csáky külügyminiszter súlyos megbetegedése, majd 1941. január 2r-i halála folytán a Belgrádban aláírt barátsági szerződés csak e hó 31-én került a parlament két házának külügyi bizottságai elé, a külügyi tárcát is néhány napra (Bárdossy László február 4-i kinevezéséig) - betöltő miniszterelnök, Teleki Pál előterjesztésében. Szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a barátsági szerződésnek nincs németellenes éle, sőt német részről szívesen fogadják.

11 A külügyi bizottságokban ezúttal folytatott vitáról, a felszólalókról és véleményeikről nincs közelebbi tudomásunk. Bajcsy-Zsilinszkynek az volt a szándéka, hogy az álparlamentáris viszonyok közt is ragaszkodva a szabad szólást feltételező valódi parlamentarizmus eszméjéhez, a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozás törvénybeiktatását célzó törvényjavaslat nyilvános ülésen történő képviselőházi tárgyalásakor megismétli tiltakozását, s történetpolitikai fejtegetésekkel szélesen megalapozott nagyszabású beszédben fejti ki, hogy ez a kockázatos lépés mennyire ellentétes a magyar nemzet valódi történelmi hivatásával, mennyire nem felel meg igazi történelmi hagyományainak, amelyeket „ezeréves német-magyar sorsközösséggé" hamisít egy bizonyos „új útu" divatos történetírói irányzat, akarva-akaratlan kezére játszva ezzel annak a politikának, amely „nemzetünket valaminő csatlósszerepre szeretné kárhoztatni". Beszéde elkészítéséhez alapul szolgálhatott „Helyünk és sorsunk Európában" című könyvének már 1940. júliusában elkészült kézirata,

12 amelynek nyomdába kerülését Teleki immár személyesen támogatta, hiszen az a magyar-délszláv összefogást hirdető felfogásával nagyon jól beleillett saját külügyi propagandájába, amely a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozás kompenzálására kívánta ezt a relációt felhasználni. A Teleki-kormány - hogy külpolitikája kiegyensúlyozottságának benyomását keltse - úgy határozott, hogy a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás és a magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés törvénybe iktatását célzó törvény-