Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd
vélték, hogy a háromhatalmi egyezményhez elsőként való csatlakozással szerezhető előny a pár nap különbséggel a jegyzőkönyvet ugyancsak aláíró vetélytársakkal szemben egyáltalán nem meggyőző, s hogy Magyarországnak az elsőségért elvárt jutalom helyett bizonyos önállósággal kellene megteremtenie a kedvező feltételeket további revíziós igényei lépésenkénti érvényesítéséhez. Teleki törekedett is erre, s vele tulajdonképpen egyetértve tartották e tekintetben az erdélyi kérdés teljesértékű megoldását elsődlegesnek, amihez viszont mindenekelőtt Jugoszlávia jóindulatú semlegességének előzetes biztosítása szükséges. Csáky külügyi bizottsági expozéja maga is célzást tett a Jugoszláviához való barátságos viszony kiépítésének szándékára, jeleként annak, hogy ez az elképzelés az adott körülmények közt a nem-fasiszta hatalmak felé nyitva tartott ablak, a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozás bizonyos ellensúlya szerepét lenne hivatott betölteni/ 1 A parlament külügyi bizottságainak ülései szigorúan titkosak lévén, a nyilvánosság a sajtóból nem értesülhetett a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozással kapcsolatos vitáról, az aggályoknak, ellenvéleményeknek, sőt tiltakozásnak kifejezést adó felszólalásokról. A parlament nyilvános ülésein pedig egy, a kormány által megkövetelt előzetes pártközi megállapodás értelmében nem volt szabad kényes külpolitikai kérdéseket feszegetni. Bajcsy-Zsilinszky - egyedül a külügyi bizottság s egyáltalán a képviselőház tagjai közül - ezúttal mégis elengedhetetlennek tartotta ezt, s a költségvetési vita során 1940. november 29-én tartott képviselőházi beszédében kereken kijelentette: „odáig már nem mehetek, hogy itt ki ne mondjam világosan a véleményemet, amely szerint a magam részéről nem helyeslem a kormánynak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozását, ezzel nem azonosítom magamat, és ez ellen tiltakozom". Behatóan fejtegette a „komoly és messzemenő barátság" szükségességét Jugoszláviával, amiben azonban aligha csak a Romániával szembeni további revíziós stratégia fontos láncszemét, vagy a fasiszta hatalmi tömbhöz történő csatlakozás propagandisztikus ellensúlyozásának bizonyos irányban felhasználható lehetőségét látta, hanem őszinte lelkesedéssel vallotta: „itt egy életre-halálra való összefogásról van szó" két olyan nép függetlensége megőrzésére, amely „nem kapható semmi szolgaságra és segédnépi szerepre"; összefogásuknak nagy jelentősége lenne, hiszen „a magyarok és délszlávok együtt nagyhatalom Európában". 5 A külügyminisztérium sajtóosztálya megtiltotta a lapoknak, hogy BajcsyZsilinszky beszédének a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásra és a Jugoszláviával való összefogásra vonatkozó részét közöljék, 0 annál is inkább, mert német részről már egyre inkább mutatkoztak a gyanakvás jelei. Eredetileg támogatták sőt szinte ösztönözték a barátkozást, azt várva attól, hogy magyar közvetítéssel az angolbarát kormányzatú Jugoszláviát befolyási körükbe csábíthatják át, sőt Bulgáriával együtt a háromhatalmi egyezményhez is csatlakoztathatják. Ez a német politika számára egyre égetőbb szükségességgé vált amiatt, hogy csak így érheti el ezen országok kormányainál csapatai átvonultatásának engedélyezését a Balkánra, ahol olasz szövetségesének Görögország ellen 1940. október 28-án indított támadása csúfosan megfeneklett, és megsegítésre szorult. Minden olyan megnyilatkozás, ami arra engedett következtetni, hogy e barátkozás esetleg várakozásaikkal teljes ellentétben - éppenséggel egy németellenes blokk-képződéshez vezethet, ingerült reagálásokra adott alkalmát, magában a központi náci pártlapban, a Völkischer Beobachterben is. 7 Ennek ellenére Ribbentrop külügy*
