Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. - A vasúthálózat. (Negyedik közlemény)

A kaposvár-barcsi vasút E vasút építésének előkészítésében a legdöntőbb esemény, hogy a kereskedelmi miniszter 11086/93. sz. rendeletével előmunkálati engedélyt adott gr. Széchenyi Ferenc és Márffy Emil részére

6,J a Barcstelep-Pálfalu-Szulok-Homokszentgyörgy-Tapazd (vagy Pálfalutól Szulok-Kálmáncsa-Németlad-MagyarladHencse) irányában Kadarkút, Szerászló, Szentbenedek, Kaposmérő és Kaposújlak községen keresztül Kaposvár állomásig vezetendő helyiérdekűre. Ilyen módon tehát újabb lépéssel előrejutott a Balatont Kaposváron át a Drávával összekötő, már régóta tervezett vasút ügye. Az előmunkálatokra engedélyezett vonal szükségességét eléggé általános érvekkel indokolták, jelentőségét - az ügybuzgalom miatt megbocsáthatóan - eltúlozták. Az ugyanis nem volt igaz, hogy az a helyiérdekű lett volna a Siófokig történő meghosszabbítással a megye legjelentékenyebb vasútja,

66 legfeljebb a leghosszabb. Az általános választmány véleményezése kíséretében 1896-ban bemutatta a tervezett helyiérdekű vasút eredetileg 1899. december 31-re megállapított határidejének egy évvel való meghosszabbítása iránti kérelmet. A kérvényt az engedélyesek képviselője, Goszthonyi Mihály nyújtotta be azzal a céllal, hogy a vármegyei segélyt továbbra is érvényesíthesse.

67 A vasutat - a többihez képest viszonylag szerényebb ünneplések közepette - 1905. november 18-án nyitották meg.

68 A megnyitást követő téli hónapokban sokat panaszkodtak az utasok a vonatok gyakori elakadására,

69 pedig a pálya nem is volt meredek, és nagyobb, esetenként behavazott vágások is csak az északi részén, Bárdibükk környékén vannak. A barcs-sellye-siklósi vasút E helyiérdekű, a barcs-pécsi fővonalból Középrigócnál kiágazó vasútnak ma már mindössze a Ny-i néhány km-es szakasza tartozik megyénkhez, amelyen két állomás, ill. megállóhely (Drávatamási és Kastélyosdombó) szolgálja a forgalmat. Eredetileg, az iSço-es években még Szigetvárról, majd később Darány tói akarták indítani a Siklósra vezető pályát, amelynek olyan szerepet is szántak, hogy elősegíti majd a Dráva menti horvátság elmagyarosítását. A horvátok az igen rossz közlekedési viszonyok miatt nemigen hagyták el falvaikat, így anyanyelvükön beszéltek egymás között. A magyar kormányzat azt remélte, hogy ha a horvátok könnyen közlekednek és magyarok között vállalnak munkát, úgy kénytelenek lesznek a magyar nyelvet használni.

70 E pálya építésének előkészítésére tett első lépések közé tartozott, hogy Nagy István és társa részére 1894-ben előmunkálati engedélyt adtak a DaránySzörény-Teklafalu (vagy pedig Potony-Lakócsa)~Drávafok-Bogdása-SellyeHarkány-Beremend-Baranyavár-Monostor irányában. Az engedélyesek Somogy vármegyétől kilométerenként 3000 frt-ot és összesen 75 ezer frt névértékű törzsrészvény jegyzését kérték.

71 Századunk második évtizedének elején is még Siklóstól Darányig akarták vezetni és ott a pécs-barcsi fővonalhoz csatlakoztatni a Dráva-völgyi helyiérdeküt. Somogy megye ezért érdektelenségére hivatkozva elzárkózott az anyagi hozzájárulástól. Barcson azonban a helyi gazdasági élet hangadói azt követelték,