Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. - A vasúthálózat. (Negyedik közlemény)

- az engedélyezéskor az állam részéről megszabott feltételeknek megfelelően kizárólag magyar termékek voltak. A mai korszerű gépi technikával, földgyalukkal, exkavátorokkal felszereld vasútépítők számára is szokatlanul gyorsan, mindössze 8 hónap alatt létesült pálya ünnepélyes megnyitására 1900. november 8-án, az ún. „műtanrendi bejárás" alkalmával került sor.*

9 Az átvevő küldöttséget szállító vonat Szigetvárról indult el és Szentlászló kivételével minden állomáson ünnepélyesen fogadták. Az üdvözlő beszédeket a plébánosok és a tanítók tartották, több állomásra zeneszó, mozsarak dörgése közepette futott be a szerelvény. A rajta utazó újságíró szerint a legparádésabb és leglelkesebb fogadtatásban a mozsgó-szulimáni állomáson részesült a küldöttség, ahol a mindenhol alkalmazott zászló- és virágdíszítésen kívül még a vágány fölé látványos diadalkaput is ácsoltak.

60 A vasút által teremtett lehetőségek Menetrendszerűen, a nagyközönség szolgálatában november 10-től indult meg a közlekedés. Naponta mindössze két vegyes vonatpár járta végig a pályát. A Kaposvárról hajnali 4.20-kor induló vonat 7.28-kor érkezett Szigetvárra, a másik 13.45-17.32 között volt úton. Ellenkező irányban, Szigetvárról hajnali 5.15kor indult az első vonat, 8.21-re érkezett Kaposvárra, a másik, ii.io-kor induló vonat csatlakozást biztosított a Pécsről 8.28-kor induló vonathoz és 14.49-kor érkezett Kaposvárra. Az utazás tehát az elején, amikor még műszakilag nem volt bejáratva a pálya, átlagosan mintegy 3 1/2 óráig tartott, vagyis a szerelvények óránként mindössze 16,6 km-es átlagsebességgel haladtak.

01 Nem egyszer megtörtént, hogy a szerelvények már a vonal megnyitása utáni években elakadtak a bevágásban, sőt 1906-ban 36 órás veszteglés is előfordult.

62 Egy forgalmi adat: A kaposvári állomásra a Szigetvár felől érkező vonatokkal 1905-ben 21 371 utas érkezett, akik szokásos felszólításra leadták jegyüket.

63 A vasút közvetlen hasznát, a belőle fakadó gazdasági-társadalmi előnyöket néhány újságcikk idézettel is lemérhetjük. „Áldás reánk a vasút azért is, mert ha beálltak az őszi esőzések, de különösen télen el voltunk zárva a világtól a rossz utak miatt. Ilyenkor a beteg kényelmesen meghalhatott, míg a távol városból kezelésére orvos jött."

64 Az új vasút jelentőségének méltatásánál olyan érvet is felhoztak, hogy: „Biedermann Rezső fája eddig elkorhadt, még féláron sem tudta eladni, most piacra lel," és arról is tudósítanak, hogy „Almamellék állomásról Biedermann Rezső, a közeli uradalom tulajdonosa a tavasz folyamán iparvasutat építtet Szent Márton és Lukafa pusztára, az utóbbi helyen szeszgyárat és szarvasmarha hizlaldát létesít." Már az eddigi idézetekből is kiderül, hogy a vasút építésében a nagybirtokos osztály, közülük is báró Biedermann különösen érdekelve volt, hiszen nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terményfelesleget, piacképes árut a parasztgazdaságokénál fejlettebb nagyüzemekben, ill. az azokhoz tartozó erdőrengetegekben állították elő. Persze, arra is gondolni kell, hogy a báró számára maga a vasútépítés is jó üzlet volt, hiszen a tölgyből faragott talpfák az ő erdejéből származtak, azonkívül bekapcsolódott a kubikosok egy részének élelmiszerellátásába. A vasútépítés tehát bizonyos konjunktúrát teremtett az értékesítésben.