Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században. - A vasúthálózat. (Negyedik közlemény)

szállításra kötöttek szerződést, és a jó és a minél előbbi szállítás érdekében birtokaikból a szükséges területeket a vasút részére önként felajánlották.'-*

9 Még az építkezés alatt is jó néhányan kérvényezték a vasút újabb műtárgyakkal való kiegészítését, állomások helyének megváltoztatását, megtervezett és jóváhagyott nyomvonalak módosítását, közülük az indokoltakat teljesítették is. A néhány elutasított mellett volt olyan is, akinek bizonytalan választ adtak, mint pl. Somssich grófné földbirtokos (akinek követelésére 1891-ben felvették a létesítendő állomások sorába a várdait) : „Kisvárda község határában özv. gr. Somssich Imréné képviselője kívánt vonaláthelyezésnek, tekintettel ama körülményre, hogy ez által a vonal jelentékenyen (mintegy 900 méterrel) meghosszabbodnék, csak abban az esetben volna értelme, ha nem valamely község elkerülésével, mint jelen esetben constatálva van, hanem inkább annak a vasút forgalmi körébe való bevonásáról volna szó. Minek folytán említett vonaláthelyezést a Bizottság sem a közérdek szempontjából, sem pedig pénzügyi tekintetekből általánosságban nem pártolhatja. Mivel azonban az engedélyesek képviselője a módosítás tanulmányozását kilátásba helyezte, a Bizottság a végleges elhatározását felfüggeszti."

30 Lengyeltóti állomását a községtől távol, 3 km-re tervezték. Ezt sérelmezte a község bírája, ifj. Gulyás István az alispánhoz írt levelében, arra hivatkozva, hogy Somogy megye nyilván azért járult hozzá 181 000 frt-tal a vasúthoz, hogy Kaposvárt többek között a járásszékhely Lengyeltótival kösse össze. A bíró rámutatott arra is, hogy az állomáshoz a hozzájáró utat csak erősen megtört nyomvonalon és sok pénzért lehetne megépíteni, amennyiben nem helyezik közelebb az állomást, amely a tervezett helyen inkább szolgálja a gr. Zichy Bélaféle lengyeltóti hitbizományi uradalom érdekeit, mint a községét.

31 Zichy gróf a minisztertől az állomás tervezett helyen hagyását kérő 1895. május 25-i levelében elismerte az eredeti helyhez fűződő komoly anyagi érdekeit, és a vasútépítéshez nyújtott kiemelkedően nagy anyagi támogatására hivatkozva jogosnak vélte ragaszkodását a saját érdekeinek megfelelő állomáshoz.

32 A földbirtokos kérelmét véleményező minisztériumi szakvélemény megállapította, hogy az általa említett iparvasút még nem létezett a bejáráskor, ezért nem kerülhetett be az akkor készült jegyzőkönyvbe, viszont a kérvény utáni kivizsgáláskor sem létezett, ezért ha majd valóban meglesz, akkor újabb bejárásra lesz szükség. Mivel a tervezéskor nem lett bevéve a költségvetésbe, a rakodót a szakvélemény alapján Zichy grófnak kellett megfizetni. Az állomás helyével kapcsolatban a község és a földbirtokos közötti nézeteltérések tisztázására a minisztérium helyszíni tárgyalást rendelt el, és egyúttal kimondták, hogy az esetből okulva a többi állomásokon is bizonyos módosítások hajthatók végre, amelyekhez (a réparakodók és gabonaraktárak, valamint a terményrakodást szolgáló vágányok telepítésekor) a mocsoládi vasút tapasztalatait kell felhasználni.

33 A helyszíni tárgyalást július 19-én tartotta meg a Somogy vm. Közigazgatási Bizottságból kiküldött különbizottság, amelyen Lengyeltóti község most már a közigazgatási bejáráskor megállapított helytől D-re csak 300 m-rel kérte közelebb az állomásépületet, az uradalommal közös mezei dúlőút közvetlen közelébe. Ezt az indítványt is elutasította a bizottság, azzal, hogy a 300 m jelentéktelen távolság, nem forog komoly tét kockán, nem lesz elviselhetetlen távolságra a községtől az állomás.

34 Sok kifogás merült fel a pályát keresztező átjáróutak tervezett helye ellen, mivel a tervezők nem vették kellőképpen figyelembe a hagyományosan leg-