Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

A DELEGÁCIÓ ELSŐ ÜLÉSSZAKA ÉS ELSŐ ELNÖKE KOMJÁTHY MIKLÓS Az 1867-es kiegyezéssel teremtett, dualista államszerkezet legsajátosabb képződménye a delegáció, a közösügyi bizottság, ez a törvényt hozni nem, csupán a közös költségvetés megszavazására hivatott, parlamentáris szerv volt. Abban, aminek szánta a törvény s amivé lett, benne volt a forradalmat, szabadságharcot s annak eltiprását megélő és húsz esztendei bizonytalanság után kiegyezésre vágyó és hajló nemzedék politikai képzetvilága, múltbeli rossz emlékeivel s — nem kis mértékben - a jövőtől való félelmeivel együtt.

1 Aligha véletlen, hogy ennek a - mint alább még részletesebben is szó lesz róla -, felemásra sikerük parlamentféleségnek elnöki székébe elsőként az említett nemzedék egy másodvonalbeli, de igen jellegzetes alakja, Somssich Pál került. Atyja, Miklós, Deák Ferenc közvetlen környezetéhez tartozott, a forradalom előtti évtizedek szabadelvű nemzedékének egyik vezéralakja volt. A szülői ház légköre mély nyomot hagyott Somssich Pálon, akire azonban atyján kívül nagy hatással volt nagybátyja, Somssich Pongrác királyi személynök, a sima modorú, aulikus, erősen konzervatív gondolkodású államférfiú is. Somssich Pál jogi gyakorlatát reakciós, maradi nagybátyja mellett szerezte meg.

2 E kettős hatás alatt alakult egész politikai pályafutása. Mint országgyűlési követ 48 előtt ismételten felszólalt a politikai jogoknak vagyoni cenzushoz kötése mellett s - ami jelenlegi vizsgálódásunk szempontjából kiváltképpen jelentős - a mellett, hogy a municipális szervezet erősítése, kiterjesztése semmiképpen se veszélyeztesse Ausztriához fűződő, közjogi kapcsolatainkat.

3 Az 1847-es országgyűlésen Baranya megye követe, a kormánypárt vezére, sőt a királyhoz intézendő felirat vitájában vezérszónoka volt. A márciusi eseményekig Kossuthtal szoros kapcsolatban állt. Viszszaemlékezései szerint akkor, amikor Bécsből jövet, Pozsonyban Batthyánynál tanácskoztak, sok egyéb mellett, arra figyelmeztette Kossuthot, ne bántsa a dinasztiát, „mert... a monarchikus érdek Európa-szerte oly hatalmas, hogy ezt nem tűrné el, a dinasztiának még ellenségei is védelmére sietnének".'

1 Mint ahogy a cár sietett is. Somssich nem értett egyet az események forradalmi fordulatával. Nyilván, ez volt az oka annak, hogy Baranya megye rendkívüli közgyűlése, a nélkül, hogy erről értesítette volna őt, megfosztotta követi megbízatásától. Ahogy maga írta, „az események rohama félrelökte a csendben működőket. Mi visszavonultunk, Kossuth kilépett a forradalom terére.

,J Somssich Pált még ellenfelei is megértő, előzékeny, korrekt férfinek ismerték. Most is nyugodtan vette tudo-