Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Kanyar József: Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

Kik voltak a megyei olvasótársaság leghűségesebb kölcsönzői? Berzsenyi Dániel, Xantus Ignác, Somssich Pál, Madarász József, Szokolay Dániel, Mocsy Antal és János, Nagy Lajos. A leghűségesebb kölcsönző Berzsenyi Dániel volt. Ismeretes körülmény: miiyen nehezen tudott Nikláról gyakori betegsége miatt megmozdulni. Hatalmas lelkierő kellett ahhoz, hogy sok családi gondja, gazdasági bajai (földjei több napi járásra: Niklán, Gombán, Polányban és Vas megyében) és gyakorta fellépő súlyos betegsége ellenére szinte kéthavonként vállalta a csaknem 50-50 km-es niklai-kaposvári kocsiút nehézségeit. Mindezek ellenére gyakran megfordult a megye székhelyén és ezeknek az utaknak minden egyes alkalommal a könyvtár volt a végső célja. A protocollumba sajátkezű bejegyzései és aláírásai bizonyítják, hogy mit kölcsönzött ki az olvasószobából? Aláírásai mögötti rovatbejegyzések pedig azt bizonyították, hogy a kölcsönzési díjat minden egyes alkalommal lerótta. Ha csak egyetlen napra jött is a megye székhelyére, első dolga a kölcsönzött művek hiánytalan visszaszármaztatása volt. Visszamaradt folyóirat adóssága soha sem volt. Mit kölcsönzött rendszeresen Berzsenyi az olvasószobából? A Magyar és a Német Minerva, a Tudományos Gyűjtemény, a Jahrbücher der Litteratur, a Jahrbücher der Geschischtc und Staatskunst, az Ausland, a Litteratur Zeitung, a Land und Seereisen és a Morgenblatt legfrisebb számait. Utolsó kölcsönzése halála előtt 23 nappal történt 1836. január 22-én. Nyilván hirtelen halálthozó bajnak kellett fellépnie ahhoz, hogy a 60 esztendős költőt utolsó kaposvári könyvtári útja után, 23 nap múlva, a niklai temetőbe kísérjék. Utolsó kölcsönzésekor a Tudományos Gyűjtemény 1835. évi márciusi és júniusi, a Land und Seereisen 1835. évi februári és Német Minerva 1835. évi júniusi számait vette magához. A folyóiratokat családja még ugyanezen év szeptember 16-án visszaszolgáltatta a könyvtárba. A könyvtár élete utolsó éveiben hatalmas munkakedvében láthatta a költőt. 1833-ban két nagyobb lélegzetű tanulmányt írt. Az egyiket esztétikai nézeteiről: a Poétái harmonisticát, a másikat népünk sorskérdéséről: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól, amelyben a „helyes földoszlat", a tagosítás, a szövetkezés és a népnevelés elengedhetetlen szükségességét és korszerűségét hangúlyozta, s amely a Széchenyi megindította nemzetépítő programra adott igenlő válasza is volt. Jelentős tanulmányához forrásként a könyvtár folyóiratait is átlapozta.3 A kölcsönzések zöme - nem csak Berzsenyinél - folyóiratokból, hírlapokból, különféle gyűjteményes kiadványokból és lexikonokból állt. Elvétve kölcsönöztek mezőgazdasági tárgyú szakkönyveket, s néhányan Széchenyi István műveit. A szépirodalmi művek kölcsönzése minimálisnak volt mondható, s többnyire Fáy András Bélteky ház című regényére korlátozódott. A könyvtár magyar és idegen nyelvű, valamint külföldi periodica anyaga gazdagnak volt mondható. A lajstromok szerint járt a könyvtárnak a Magyar Minerva, Német Minerva, Tudományos Gyűjtemény, Élet és Literatúra, Aurora, Klio, Rajzolat, Koszorú, Mezei Gazda, Emlény, Honművész, Regélő, Fillér Tár, Figyelmező, Gazdasági Tudósítások, Országgyűlési Szemle, Regénytár, Dagucrreotyp, Nemzeti Társalkodó, Beretváltkozó Tükör, Kereskedési Szemléletek. Echo, Toldalék a Kurírhoz, Musarion, Magyar Játékszín, Magyar Lexikon, Archív für Eisenbahnen, Archiv für Statistik, Amtsblatt, Ausland, Atheneum,