Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)

a XIX. sz. második felében sem nélkülözhette az országutak lóvontatta járműveit. A helyiérdekű vasutak megépülése előtt - a megyénkben üzemelő vasútállomásokhoz csatlakozóan - postakocsijáratok segítették elő a személyforgalom lebonyolítását. Mivel csupán az 1884. évi postajárat menetrendjét sikerült fellelnünk a Közlekedési Múzeum archívumában, így csupán annak alapján alkothatunk képet a mai autóbuszvonalak funkcióját betöltő, a vasúthálózatot kiegészítő, a területeket feltáró postajáratokról. Akkor a járatok már nem alkottak összefüggő hálózatot, és közülük csak néhány kötött össze vasútvonalakat (szigetvár-kiskorpád i, kaposvár-szárszói), volt úgy, hogy csak átszállással (boglárlengyeltóti, lengyeltóti-kiskorpádi). Az 1880-as években megyénk tömegközlekedési eszközökkel legkevésbé elérhető területe a marcali járás déli része, a kaposvári járás déli része (az Észak-Zselic) és a kaposvári járás északi felének jó< része (a Gamási-hát). b) A helyiérdekű vasutak (vicinálisok) szerepe a tömegközlekedésben A fővonalakat összekötő, a vidék közlekedési feltárását célzó, szerényebb technikai teljesítményű (lassúbb és kisebb szerelvények továbbítására alkalmas, gyengébb alépítményű) ún. helyiérdekű vasutakat országos viszonylatban az 1880-as évektől kezdtek építeni.

83 Somogyban viszont 1872-1890 között szünetelt a vasútépítés. A szlavóniai Verőcétől (a mai Viroviticától) Barcsig 1884-ben megépített szárnyvonalból ugyanis vármegyénk területére csupán a barcsi kb. i,z km-es szakasz jut. A Dráva hídon át Horvátországgal létesített öszszeköttetés jelentősége azonban nem elhanyagolható Barcsnak mint a megye legnagyobb közlekedési csomópontjának a fejlődésében, azon keresztül pedig az egész megye életében sem. A XIX. sz. utolsó évtizedétől, a millenniumi gründolás lázában megyénkben is gyors egymásutánban épültek a fővonali pályáknál jóvalta olcsóbb, helyi érdekeket szolgáló mellékvonalak. A korábbi fővonalakkal ellentétben ezek irányát a megye határozta meg, amint az a megnevezésükben is kifejezésre jut. Erre már csak azért is jogosult volt a helyi törvényhatóság, mivel építésük finanszírozásából is jelentős hányaddal kivette a részét. c) Somogy megye 1890. évi közlekedési hálózatfejlesztési koncepciója és helyiérdekű vasútépítési tervezete Az 1880-as évek végére egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a megye közlekedési hálózatfejlesztéséhez új koncepciót kell kidolgozni. Abban mindenki véleménye megegyezett, hogy a közútépítést a kívánt ütemben a szekérrel történő kőfuvarozás drágasága miatt rendelkezésre álló anyagi keretek szűkössége mellett nem lehet folytatni, és hogy először a helyiérdekű vasúthálózatot kell kiépíteni, amely majd lehetővé teszi az olcsó kőszállítást a Baranya és Zala megyei kőbányákból. Megoszlottak viszont a vélemények az ily módon történő kőszállítás költségcsökkentésének mértékéről. A SOMOGY egyik 1889 végén közölt cikke szerint egy ölnyi kőút építése a megyében az 1880-as években - jórészt a szekereken történt drága fuvarozás miatt - 60-70 frt-ba került. (Ennyiért állítólag már harmadrangú vasutat lehetett építeni.) A drága kőbeszerzés ezért évente mindössze 4000-5000 ölnyi