Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
út építését tette volna lehetővé, amennyiben az útalap teljes összegét erre a célra használták volna fel. Ezt azonban nem tehették, mert a már meglevő kövesutak fenntartása is felemésztette a rendelkezésre álló alap nagyobbik részét. 8 ' 1 A törvényhatósági bizottsághoz a helyiérdekű vasutak tárgyában benyújtott indítvány szerzői az államépítészeti hivatal főnöke szerint eltúlozták a vicinálisokon történő kőszállítás költségcsökkentő hatásának mértékét. 8,1 Az államépítészeti hivatal becslése azt mutatta ki, hogy a vasúton történő kőszállítás ioo km új út építésekor egyszer s mindenkorra 15000, útfenntartáskor pedig 7 500 forint megtakarítást eredményezne. 8 ' Az Államépítészeti Hivatal főnökének a helyzet reális értékelésével nem az volt a célja, hogy a vicinális vasutak építésének szükségességét megkérdőjelezze, hanem el akarta oszlatni azt a téves hitet, miszerint a közutak kiépítését és jó karban tartását önmagában a helyiérdekű vasutak megteremtése biztosította volna. Azt viszont ő is tartotta, hogy vasutak nélkül a közúthálózatot Somogyban kiépíteni sohasem lehetne. A XIX. sz. végén még nem számolhattak a későbbi, a közlekedésben ma már meghatározóvá vált gépkocsiforgalommal. Érthető tehát a mérnöknek az a felfogása, hogy - az amúgy is a szükségesnél kevesebb pénzalapból - elsősorban a vasutakhoz vezető, s azok irányára merőlegesen, ill. nagyobb szögben haladó utakat kell kiépíteni, mivel a vasutakkal párhuzamos utak forgalmát a vasút majd alaposan elapasztja, és ezért a csökkent forgalom ellátására jelenlegi (zömmel földút) minőségükkel be kell érni. Végezetül arra a következtetésre jut, hogy Somogyban a biztonságos, időjárástól független közlekedés helyiérdekű vasutak nélkül nem képzelhető el, de nem elsősorban azért, mert a vasutak a követ majd olcsón szállítják, hanem a helyiérdekűekkel a megye kilométerenként 2500-3000 frt-ért olyan közlekedési vonalakat nyer, amelyeket egyébként közút formájában önmaga nem tudna létesíteni. 8 ' A vicinálisépítésekkel kapcsolatos másik legtöbbet vitatott kérdés a megyei hozzájárulás mértéke és módja. Erről a helyiérdekű vasútépítések ügyével foglalkozó állandó megyei választmányon belül is több vélemény alakult ki. Tallián Gyula alispán szerint a megye ne kilométerenként meghatározott összeggel (3000 forinttal), hanem az építési költségek io°/o-ával segélyezze az építendő vicinálisokat, és hogy elsősorban annak az érdekeltségnek adják meg a segélyt, amely előbb köti meg az egyezményt az építési vállalkozóval. Tallián Béla főispán viszont kételkedett afelett, hogy a megye belemehet-e a nagyobb szabású vasút-segélyezésbe, meg hogy a minisztérium megadná-e ehhez a beleegyezését, mielőtt még az illetékes szakközegek meg nem állapítják a legnagyobb pontossággal az indítványban közölt adatok és számarányok helyességét, hangsúlyozva azt is, hogy az új közmunkatörvény értelmében kell megállapítani a közmunka kivetését, az adószázalékot. Figyelmeztetett továbbá arra is, hogy nem volna igazságos, hogy azok a főszolgabírói járások, amelyeket a vasutak nem érintenek - és ezért a vasútépítésből semmi nyereségük sincs -, viszont a vasútépítéshez közmunkaalapjuk egy részét odaadják, semmi kárpótlást ne kapjanak. Annak elismerése mellett, hogy a helyiérdekű vasutak hasznot hoznak a megyének, szükségesnek tartja megfontolni, hogy a megye mely irányában építendő vasutak építését segélyezze. Ezért szükségesnek tartja egy megyei vasútbizottság létrehozását az alispán elnöklete alatt, amelynek feladata lenne
