Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

Ha Veres László: Gyakorlati számoló könyve a népiskolák növendékei számára (Debrecen, 1856) nem is juthatott el a régió protestáns népiskoláiba, Fenix Farkas Ignác: Természetrajz a gazdálkodást kedvelő köznép és serdülő ifjúság használatára (Győr, 1850) és Gönczy Pál: Az eperfa és a selyemtenyész­tésről írt „tankönyve" a népiskolák számára (Pest, i860) azonban a dél-dunán­túli népiskolák könyvei között is megtalálhatók voltak a tanítók kezcügvében. A református népiskolákban sokhelyütt használtak Bocsor István kéziratát az elemi fokú számtanoktatásra [Számvetési kézikönyve (Pápa, 1843) középfokú tankönyv volt!], aki az „élettel összekötött" számvetés hívenként sokszor aján­lotta gyakorlás céljára Fekete János: Szegény gyermekek könyvéből (Bécs, 1847) a „gyorsszámítót". Noha régiónkban: Pécsett jelent meg 1851-bcn Horváth Zsigmond zirci ciszter-esperesnek kérdés-felelet formában Elemi számtan a ta­nuló ifjúság számára c. tankönyve, ez azonban középfokon és nem elemi szinten tanította a matematikát, így a régió népiskoláiban nem használták azt. A népiskolai olvasástanítás módszerei is igen sokat változtak időszakunk tankönyveiben. A hangoztató-olvasástanitási módszer hazai vezéralakjának: Bá­rány Ignácnak, a csurgói tanítóképző igazgatójának, számos népiskolai olvasó­könyv (egyike-másika 30-40 kiadásban jelent meg!) szerzőjének a munkálkodá­sáig. 63 Vezérkönyv a Szent István Társulat által kiadott ábécés és első olvasó­könyv módszeres tanításához (Bp., 1874) c. főművében a csurgói tanítóképezde szervezésével és felállításával megbízott szerző a tanító és tanítójelöltek részére Csurgón, 1874. január 16-án írt előszavában foglalta össze az olvasástanítás me­todológiájának történeti korszakait. Rendszeres kalauz a nevelés és tanítás ve­zetésére, a népiskola tantárgyainak kezelésére c. segédkönyve 1873-ban már a harmadik kiadását érte el. A betűztetés gépies olvasó módszerét lélekölőnek tartva rámutatott Ikelsamer Bálint már 1529-1534 között mindhiába hangozta­tott módszerére: a betűztetés mellőzésére. Stephani hangoztatási módszeréig ­azonban - alig történt változás. A betűztetés makacsnak bizonyuló módszerén sem Johann B. Basedow (aki módszerét azáltal akarta élvezhetővé tenni, hogy édes tésztából süttette ki az egyes betűket, amelyeket 4 hét alatt megismertetett és megetetett), sem Pestalozzi betűtáblácskái nem hoztak lényeges változást. De Heinrich Stephani és Krug János (1771-1843) hangoztatási módszere, Graser János (1766-1841) és Jacot József (1770-1840) olvasmányokon tanított elem­zési, Audoyer, Stephani és Graser egyesített, majd Rochow könnyűről a nehe­zebbre haladó betűrészes és a Carstair-iéle amerikai gyors írástanítási metódus után és nyomán alakult ki az ütemírás és hangoztatás módszere, amelyet Gönczy Pál honosított meg (a VKM egyik legképzettebb népoktatási szakreferense, Eöt­vös kiváló munkatársa!) bocsátotta közre ABC és olvasókönyv az elemi iskola 1. osztálya számára (Pest, i860) című kötetében, amelyhez 1869-ben már vezér­könyvét is kiadta. 6 '' A Vezérkönyv bevezetőjében áttekintette a betűztető és ol­vasás-hangoztató módszerek tanításának a történetét, majd - ABC-s könyvének rendszere szerint - előbb a kisbetűk Íratásával és olvastatásával, majd a nagy­betűk - olvasmányokkal összekötött - Íratásával és olvastatásával foglalkozott. A hasznos kis kézikönyv toldalékában előbb a példákkal is alátámasztott szóta­golás módszeréről, majd az „ütenyirást" ismertette mintabetűk és mintaszavak példatárával tarkítottan, amelyek között még az íratást vezénylő kifejezéseket is (fel, le stb.) meg lehetett találni. * * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom