Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
form, mint politikai szükséglet Magyarországon című s 1866-1869 között 5 füzetben megjelent munkájában többször is megfogalmazta, hogy „a katolikus elemi tanodák dö?itőek az országban a katolikus vallásnak államvallási jellegénél fogva", s feladatuk az volt, hogy mindkét nembeli gyermeket énekelni és imádkozni tanítsák „ . . . a gyakorlati képzésre, a társadalom valódi szükségleteire való előkészítésre vajmi keveset tettek". Az a szemlélet azonban, hogy az ország állítson fel minél több állami iskolát a teljes tanszabadság és szabad verseny alapján, hogy azok a felekezeti iskolák mintáivá és ösztönző példáivá válhassanak, elveiben még 1848 után sem változott lényegbevágóan. Mészáros Károly is (1821-1890) arról beszélt javaslataiban,-" hogy életrevaló ismeretek tanítására van szükség, mezőgazdasági gyakorlóterek létesítésére, a takarmánytermesztés módját tanító vasárnapi iskolákra s a nagyobb birtokok részére értelmes cselédeket képző földműves iskolákra. A szakismeretek oktatásának a hívei a falusi elemi iskolák tananyagát erősen megkérdőjelezték. Ezt tette többek között a nyíregyházi Jeszenszky László is - régiónkbeli népiskoláink tananyagára is találóan utalva: „A mostani rendszer mellett nem csoda, hogy a paraszt idegenkedik az iskolától, ez nagyon természetes, mert látja, hogy onnan vallást, tulajdonképpen néhány imát, egy rossz ákom-bákom írást, szaggatott olvasást kivéve, semmit sem hoz" • A földművelésnek sem elméleti, sem gyakorlati ismereteit nem tanulta a népiskolákban a parasztgyermek. De ha Jeszenszky javaslatai közül a cseiédiskolák nem is valósultak meg szerencsére, a vasárnapi iskolák azonban már az 50-es évek második felében - mint láttuk is - hivatalosan is megnyitották kapuikat. 56 A neoabszolutizmus népiskolai tankönyveit vizsgálva, már korábban megállapíthattuk, hogy az 1712-1860 közötti négy periódusban az abszolutizmus időszaka volt a harmadik sorrendben, amelyben a 171 ábécés olvasókönyvből 30 kiadvány jelent meg (17,64%). Arról is adatokkal rendelkezünk, hogy Eőri Fülöp Gábor ABC-jének 7 kiadásából kettő, Az ABC könyvecske a nemzeti oskolák hasznokra című 8 kiadást megért tankönyvből ugyancsak kettő, a 17 kiadást megért Debreceni ábc-ből pedig 5 kiadás jelent meg az abszolutizmus időszakában. E korszak volt egyébként az az időszak, amely megszakította 1854ben a hazai népiskolai tankönyvek legnépszerűbb kiadványának: a Hármas Kis Tükörnek sikersorozatát 71 ismert s talán ugyanennyi ismeretlen kiadása után, miután a kormányzatnak nyilván nem tetszhetett a tankönyv alkotmánytani részében, hogy a népszerű kiadvány továbbra is királynak s nem pedig császárnak nevezte az ország vezetőjét. Persze az sem kerülhette el a figyelmét, hogy míg a szerző 31 oldalon tárgyalta az Árpádházi királyokat, addig a Habsburgoknak mindössze csak 15 oldal, a fele terjedelem jutott. A megerősödött vallási dogmatizmus pozíciói következtében a történelem tantárgyából ismét erkölcsi példatár lett, nem a nemzet polgári létének az elősegítése, hanem a katolikus vallás és a centralizált Habsburg-birodalom ügyének a szolgálatában." Másfelől azonban a kultúrkormányzatnak a polgári átalakuláshoz, a polgári fejlődéshez is igazítani kellett a történettanítás tanterveit. A központi hatalom gyengülése következtében főképp a protestáns iskolák oktatási rendszerében kezdett ismét megnőni a hazai történelemoktatás súlya. 1861-62-től Horv^, < Mihály tankönyvei váltak divatossá 1863-as betiltásukig, majd 1865-ben ismét a
