Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

legnépszerűbb tankönyvvé, jelezvén 1861 után a kibontakozó romantikus nemzeti történelemtanítás új lehetőségeit az országban. A Habsburg birodalmi centralizáció szolgálatában álló történelemoktatás ugyan az összbirodalmi tudatot erősítette, főképp a középiskolai tankönyvekben, miután nagyon sok kiváló osztrák történelemtanár is oktatott a katedrákon és írt tankönyveket, de - jól mondta Márki Sándor - „egy sem nevelt osztrák hazafiakat,"^ Ha a történelemtanítás a középiskolákban sem volt kielégítő, még kevésbé volt az a népiskolákban, különösképp a tankönyvek színvonalát illetően. Az abszolutizmus első térvesztésekor már hangsúlyozottabban akartak ezekben az iskolákban is - a történelemtanítás elhanyagolt, kicsinyes és korlátolt voltán segíteni. ,,A hazai történet - olvashatjuk a helytartótanács 1861. október 21-én kiadott rendeletében - alapos ismerete mulaszthatatlan polgári kötelességnek tekintvén, annak eddigelé elhanyagolt, vagy kicsinyes és sokrészben korlátolt tanítását ezentúl a tárgy fontosságához mért terjedelmű, lehetőiéi!, részrehajlatlan hűségű, s hellyel-közzel a kortannal, földleirattal és államismével felvilágosított történelmi, élénk előadásnak kell fölváltania." Az abszolutizmus első esztendeiben szinte alig változott a tananyag és a tankönyv református népiskolákban. Leggyakrabban használt olvasókönyv az az 1852-ben, Révkomáromban kiadott Fatáblás ABC volt, amely paragrafus-fejezetekbe sűrítette mondanivalóit. A tankönyv III. §-a Rövid erkölcsi tanúság fejezetében ilyen szentenciák voltak olvashatók: „Munkanélkül semmit sem adnak. Aki ifjúságában nem tanul, vénségében nem tud. A részeges és dobzodó ember szegény leszen." A IV. § az oktató példáké volt az alábbi felsorolásban: A vigyázatlan, valamint a nagyon kapkodó gyermek. A külsőszín megcsal. A jóltevő gyermek. A babonás ember. Az írásnak és az olvasásnak hasznáról. (Az analfabéta parasztember kárvallásáról szólva, miután becsapták, elhatározta, hogy gyermekeit minden nap elküldi az iskolába, hogy írni és olvasni megtanuljanak!) A kis tolvaj. Az orgazda. A szótartó ember. A pásztor ember (aki a fiatal fákat legallyazta, a rossz kerítéseket megjavította, hasznos füveket szedegetett a betegek részére!). Az egészség fenntartásának az eszközeiről (az egészség ellenségei: a meghevülés, a meghidegülés, ételben, italban mértéktelenség, a harag és búsulás, a testnek a szennyessége). Az V. § volt a Tanító mesék fejezete. (A fiastyúk és annak fiai, A kevély szajkó és a pávák, A darab hússal úszó kutya, A prücsök és a hangyák, Az oroszlánbőrbe felöltözött szamár, A róka és az álorca, A szarvas és az ökör, A szőlőhegy, A szénán fekvő eb, Az oroszlán és az egér, A hálátlan kígyó, A nyúl és a teknősbéka). A VI. § a tanuló gyerekek erkölcsi reguláit szedte versbe: Reggel, Az utcán, Az iskolában. A templomban, Az asztalnál, Akárhol légy és Estve címmel. A VII. § a tízparancsolat volt, s különféle imádságok a kisdedek számára.

50 A vallásos ismeretek terén például a rinyaújlaki népiskolában továbbra is a Heidelbergi Káté és Hübner János Ó- és Újszövetségi históriája maradt tankönyvként. Az énekek és imádságok tanítása ezután is gyakorlat maradt. A számtantanítás azonban differenciáltabb lett az alapműveletek és a hármas szabályzat tanításával. 1849/50-ben már tantervbe lépett a rövid gazdaságtan; pk-