Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

hittételeivel ellenkezett. Egyre többen és erőteljesebben követelték a nevelés és az oktatás egyházi igazgatás és felügyelet alá való helyezését a korszakban. A Népművelési Közlemények a katolikus egyház szellemében című 1858-ban napvilágot látott cikk az egyház jogának az iskolai oktatásban való érvényesítéséért hadakozva annak a nézetének adott kifejezést, hogy az iskola mindig az egyháztól, mint természetes nevelőintézettől kaphassa éltető szellemét, amelynek a plébánosa voltaképpen az iskola elöljárója is egyszemélyben. A neoabszolutizmus kezdő éveitől nagy energiával vette kézbe a római katolikus egyház az iskolaügyet, közte a népiskoláét is. Nemcsak szervezetében, látogatottságában, s felügyeletében kívánt jobban és lelkiismeretesebben odafigyelni az alsófokú iskolarendszerre, hanem - főképp - nagy figyelmet kezdett szentelni a népiskola tartalmi jegyeinek, azaz a tantárgyaknak és a tankönyveknek az egyház dogmatikai és etikai rendszerébe való beilleszkedésére, az általuk sugárzott valláserkölcsi elvek és szempontok maradéktalan érvényesülésére. Nem kevésbé kezdett az egyház odafigyelni az elemi tanodák tanítóinak ismeretközlő metodológiájára, a bennük folyó „nézleti oktatásmód" elvi koncepcióira. A Kis Katekizmus (Pest, 1850), a Közép Katekizmus (Eger, 1852) és a Nagy Katekizmus (Eger, 1851) új kiadásain kívül az egyházi főhatóság ana is törekedett, hogy a Kis Katekizmust - a kisebb iskolások részére - minél olcsóbban bocsássák rendelkezésre - tető alá hozván egy jó és olcsó könyvkiadó társulatot, amely kötetlenül két krt-ért, kötve pedig három krt-ért árusította azokat. A többféle kátét igénylő iskolák részére kiadandó hittankönyvek érdekében egymás után jelentkeztek Scitovszky János hercegprímásnál a tankönyvírók, így kérte Zsiray Zsigmond péceli plébános is - 1850. február 20-i beadványában - „Vallási kis tükör" című „kisded könyvetskéjének" az engedélyezését a falusi iskolák részére/'

2 Varga Péter belvárosi elemi iskolai tanító pedig 1852. július 14-én kérte tankönyvének kézikönyvvé való elfogadtatását. Zimmermann Jakab képezdei tanár is kérte a hercegprímástól, hogy 6 elemi iskolai tankönyvének támogassa a megjelentetését.

43 A „gyönge ifjúságnak" írt: Lehr-und Lesebuch c. munkájában azt a célt tűzte maga elé, hogy a tanulók ne csak olvasni tanuljanak meg, hanem az olvasottakat értsék is meg és vegyék annak hasznát, vagyis az olvasás tanításában munkálkodjék mindig együtt az elme, a sziv és az akarat. Olvasókönyvét igaz vallásosság lengte át, a gyermekek már az olvasás tanulásakor is fel tudnak emelkedni az Istenhez tanítóik vezetésével - vélte a szerző. Amikor a tanügyi hatóságok felülvizsgáltatták a néptanodák - de valamennyi iskolatípus - tankönyvállományát az Egyetemi Nyomda kiadványain kezdve, megindult a rk. katolikus egyházi hatóságokhoz, főképp a hercegprímáshoz benyújtott tankönyvbírálatok áradata. A rk. egyház önmaga kontrolljára is végeztetett bírálatot, amely - elsőrenden - valláserkölcsi szempontokból helyezte mérlegre a kiadványokat. A tankönyveket a kultuszminisztérium tankönyvi-bizottmánya is átvizsgálta, sőt a Bécsben összehívott népiskolák felügyelőinek a gyülekezete is.

4

'

1 A vizsgálatokra azért volt szükség, mivel a miniszter egyházi jóváhagyás nélkül egyetlen tankönyvet sem kívánt engedélyezni. A megindult tankönyvbírálatok és a tanügyi hatósági megkeresések, különösképp a hittan és az ábécés olvasókönyvek átvizsgálását kérték a legnagyobb