Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

ső részében Pethő Gergely munkájából, második részében pedig több más munkából állított össze M. Kovács János 1742-ig - című krónika a kötet marginális bejegyzései szerint, a XVIII. század végén még Németh Mihály kocsolai oskolameré volt, a XIX. század első évtizedében Csukli Ignác szakcsi mesteré, 1825-ben pedig Lukács János kocsolai kántoré. A könyv szövegközti és lapalji bejegyzései és aláhúzásai bizonyítják, hogy a krónikás adatok közül a dél-dunántúli vármegyékben a hódoltság alatt lezajlott háborús eseményeket, a különféle rajtütéseket, időjárási viszontagságokat, üstökösök megjelenését, sáskajárásokat, szántóföldi és szőlőhegyi kedvező és kedvezőtlen terméseredményeket, a bányák arany és ezüsttermékeit, a kereskedelem vámtételeit: mind-mind felhasználták egyfelől a lelkészek ünnepnapi prédikációikban, másfelől pedig az oskolamesterek a népiskolai oktatásban. De a régió tanítóinak a kezébe kerülhettek azok a reformkori folyóiratperiodikák is (Hasznos Mulatságok, Tudományos Gyűjtemény, Mezei Gazdák Barátja stb.), amelyeknek az oldalain nemcsak a szépirodalom alkotásaival, hanem a természettudományok, a kézimesterségek, a mezei gazdálkodás, az új találmányok és felfedezések, a természeti ritkaságok, nemegyszer a históriai nevezetességek leírásaival is találkozhattak. Ilyen jegyzetekkel ellátott kötet akadván kezünk ügyébe a Somogy megyei Múzeumegyesület tan- és kézikönyv gyűjteményéből, amelyet még Gönczi Ferenc gyűjtött a régió néptanítóinak a hagyatékából. (Hasznos Mulatságok 1824.) A tankönyvek sorában említést tehetünk a családi nevelés ügyét szolgáló kiadványokról is. E köznemesi házi nevelés egyik legszebb és legértékesebb alkotása volt Horváth Ádám apjának: Horváth Györgynek a Természetnek és kegyelemnek oskolája, azaz olyan hasznos könyvecske, amely az isteni tökéletességeknek, a látható és láthatatlan teremtéseknek vizsgálásából, meggondolásából a keresztyén embert Isten ditséretére serkenti (Győr, 1765, 1775, 1778) című munkája, amely már három kiadást is megérve annak népszerűségét, olvasottságát és használhatóságát bizonyította a számunkra. Népszerűsége élvezetes előadásmódjában, jóízű nyelvezetében és sokrétű tartalmában kereshető. E jeles, korabeli magyar nyelvű, természetrajzi kiadványból tanította a fiát. A hat részből és hetven fejezetből álló házitankönyv a természet jelenségeit - a felvilágosodás korának e kezdeti szakában - a teológiai tanokkal harmonizáltál! adta elő. Az 1775-ös kiadás 39. oldalán látható emberi csontváz, a csillagok világát és a bolygórendszert bemutató metszetek és ábrák végén a hatodik metszet a napot ábrázolta, közepén a földdel és körülötte a nyolc bolygóval. Gyermekkorában ismerte meg apja könyvéből Horváth Ádám a csillagászat titkait, ebből tanulta meg a csillagképek népi elnevezéseit, amelyeket sokszor örökített meg írásaiban a tudós Hatvani professzor tanításai nyomán : „Repül a fiastyuk az égenn sebesenn Ballag a kaszás is utánna rendessen A két elfáradt eb piheg, hogy mehessen Süvölt a Hidra is nyomukba mérgessen Siet az oroszlán aranyszínű hajával Ezt követi a Szűz termett kalászával Vágtat a szárnyas ló mind a négy lábával és mind véget jelző, hibás karikával."