Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
csak megállapítható róluk, hogy e gyermekkorhoz kötődő tankönyvek szintje egyszerűbb nyelvezetükkel, rövidebb mondataikkal, a gyermeki fantáziához közelállóbb olvasmányokkal, regulákkal, példákkal és könyebb érthetőségükkel nagy hatékonysággal szolgálták a népiskolai oktatás céljait. E népiskolai tankönyveknek filantróp-pedagógiai elvei (Nem keménységgel, nem veréssel, nem haraggal, hanem hűséggel, édesgetéssel és szépszóval kell minél több értelmes, jószívű, munkás és hasznos hazafit nevelni!) napnál is világosabbak voltak, kiegészültek a felvilágosodás morális elveivel (Ne légy kevély, ne is csússz, mássz alacsony lélekkel!). Ugyancsak bővültek a korszak tankönyvei a természettudományok növekvő befolyása révén hasznos ismeretekkel, a természeti história - a környezet, a haza, más országok s világrészek ismereteinek a bővítésével, a térképek használatával, a számolás, mérés és a kézimesterségek tantárgyának, a történelem nemzeti öntudatot alapozó ismereteinek a fontosságával, a magolással való szakítással, a közeliről a távolira való közelítés elvének a metodológiájával. A Ratio - igaza van Kosárynak - éppen a korszerű matematikai, természetismereti, történelmi és gazdasági tárgyak oktatása terén tett nagy lépést előre, egyre nagyobb teret, helyet és időt biztosítva e korszerűbb ismeretek számára, egyben előírván a tankönyvek szerzőinek is, hogy kerüljék a vallási elfogultság és indulat minden jelét, hogy „az iskolai szervezet egyképpen alkalmaztassék minden állampolgárra, ha különböző vallást követnek is és egységes célt szolgáljon felekezeti különbség nélkül a közművelődés és a haza javára".* 59 Ezek a tankönyvek már szakítottak a lexikális ismeretek szerzésére irányuló törekvésekkel. Még a Hármas Kis Tükör későbbi kiadásai is egyre több gazdaságföldrajzi adat felsorolását hagyták el a megyék ismertetései alkalmából. Koncentráltan, logikusan elrendezett és felépített mondanivalóik során komplex ismeretek közlésére is törekedtek, stílusukban és nyelvezetükben pedig a magyar nyelv megújhodását is szolgálták, noha - a hagyományos utat járva még igen zsúfoltaknak voltak mondhatók az évszámok, az adatok, a nevek és a különböző fogalmak sűrű ismétlése következtében. De nemcsak a tudományos ismeretek hazai földre történő adaptálása, a szakkifejezések magyarítása tartozott jeles erényei közé az egyre izmosodó hazai tankönyvirodalomnak, hanem az a tankönyvtörténcti felismerés is, hogy a reformkor sajátos elveit tükröző ember-, polgár- és hazacentrikus, értelcmfejlesztő és nemzeti jellegű pedagógia már - Európával is szinkronban - szakmetodikai és szakdidaktikai jellegű problémák elemzésével is foglalkozott. Ugyanakkor a humán- és a reálismeretck egyensúlyának birtokában már felfedezhetőek voltak bennök a tanterv korszerűsítésére és a különböző szintek kiegyenlítésére való törekvések is. De felfedezhetjük bennök - különösképp a reálismereteket oktató tankönyvekben, nemegyszer friss külföldi hatásra - a változatosságot is, hisz az állami tantervet tanító iskolákban, nemegyszer 70-80 éven keresztül is, ugyanazon tankönyvekből tanították a számtani ismereteket, maguk a reformátusok is sokáig használták Weidíer latinnyelvű matézisét és geometriáját, az evangélikus iskolában pedig a külföldi utakon beszerzett németnyelvű tankönyveket. De a természettudományos műveltség nyugatról való betörését elismerve - mint tette ezt Irinyi János 1842-ben A vegytan, mint vezércsillag a történettudományban c. cikkében - „dicső tudománynak" nevezte Táncsiccsal együtt - az új reálismereteket gazdagító természettudományokat.
