Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)

Cukorrépa c. folyóiratban A növényi tápanyagok hatása a cukorrépa cukortartalmára c. cikkében ismertette, hogy az egyes tápanyagok hogyan befolyásolták a kísérleti parcellákban termesztett répák cukortartalmát. E kísérlet végső konklúzióját Rosenblüh cikkében összegezte, amely szerint „a kálival trágyázott parcellák répái mindenütt magasabb cukortartalmat adtak, mint a káli nélküliek."

139 Két évvel később - 1934-ben - Káros nitrogén a cukorrépában címmel írt a fenti folyóiratban cikksorozatot, amelyekben rámutatott arra, hogy sokféle tényezőtől függ a káros nitrogén mennyisége.'

0 A talaj helyes megválasztását, annak megmunkálását és megfelelő trágyázását csak a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek figyelembevételével lehetett meghatározni. Ezek alapján a káros nitrogént csökkenteni tudták még akkor is, ha a csapadék és a hőmérsékleti viszonyok nem is voltak a legkedvezőbbek. E vizsgálat gyakorlati jelentősége vitathatatlan volt, mivel a káros nitrogén nagy szerepet játszott a répa technikai értékének elbírálásánál. Ugyanis két répa közül egyenlő terméshozam és cukortartalom esetében az volt az értéktelenebb, amelyiknek magasabb volt a káros nitrogéntartalma, mivel így kisebb volt a cukorhozama is. Ez ideig ezek a jelentős vizsgálatok a cukorgyárakban azért nem terjedhettek el, mivel a kémiai vizsgálatok korszerű laboratóriumokat, kvalifikált szakembereket és meglehetősen hosszan tartó elemzéseket igényeltek. Az egyre rövidebb ideig tartó kampányokban a vegyészek csak olyan vizsgálati módszereket alkalmazhattak, amelyek alapján gyors döntéseket lehetett hozni. Ezek az elhamarkodott döntések azonban nem minden esetben segítették a termelés rentabilitását. Végül Roboz és Vavrinecz 1938-ban közzétették a Hétévi cukorrépa fajtakísérletek eredményei, különös tekintettel a minőségre és a gyártási értékre c. tanulmányukat, amely országosan is figyelmet keltett.

71 Ugyanis éppen a komplex vizsgálatoknak a hatására vált nyilvánvalóvá, hogy a cukorhozam még nem adhat hű képet a répa feldolgozási értékéről. A különböző répafajtáknál - nyilván egymástól eltérően - már a feldolgozás előtt is bizonyos cukorveszteségek mutatkoztak, amelyek a feldolgozás során még módosultak. A bőven termő répáknál általában több cukor veszett el, mint a kevesebbet termő, de cukordúsabb répafajtáknál. Következésképpen a répa cukortartalma, annak holdankénti termésátlaga sem döntötte el a fajták értékelési sorrendjét. A gyár szempontjából még fontos volt, hogy kimutassák a polarcukorhozamot is, vagyis azt a cukormennyiséget, amelyet a répából ténylegesen elő lehetett állítani. E vizsgálatokat tehát kifejezetten pragmatikus szándékkal végezték, mivel csak így lehetett elérni, hogy költségráfordítás nélkül ugyanazon mezőgazdasági területi egységről a lehető legtöbb értéket nyerjék. Ezzel a módszerrel valóban ki tudták választani azokat a répafajtákat, amelyek kat. holdanként a legtöbb cukrot, mégpedig a legtöbb előállítható fehércukrot adták. A gyár szempontjából tehát ez utóbbi volt a döntő érv arra vonatkozóan, hogy milyen répafajtákat termesszenek. A hétévi kísérletsorozatban a fajták értékelési rangsorai az alábbiak szerint alakultak:

72