Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)

A gyár láthatóan saját érdekeit védte és csak ott és azoknak tett engedményeket, akik - vele szemben - azokat a szó legszorosabb értelmében kiharcolták. g) A cukorrépa fajtakísérletek eredményei A cukorrépatermesztési kísérleteket a MIR béruradalmában - rövidebb megszakításokkal - 1901-től rendszeresen és folyamatosan végezték, de jónéhányszor a nagyobb cukorrépatermesztő bázisgazdaságok is bekapcsolódtak a kísérletezésekbe. A gyár rekonstrukciója - 1929-től - e tekintetben is új távlatokat nyitott. A gyárban létesített korszerűen berendezett talajlaboratóriumban most már a legigényesebb tudományos kísérleteket is el lehetett végezni. Ez ideig jobbára csak a répa átlagtermésének a megállapítására, illetőleg a cukortartalomra terjedtek ki a vizsgálatok. Ettől kezdődően azonban már komplex elemzéseket is végezhettek, felhasználva mind a hazai, mind pedig a nemzetközi tudományos kutatások legújabb eredményeit is. A szakemberek közül egyre többen hangoztatták, hogy mivel az országos kísérletek nem mutattak egységes képet, így minden körzet részére meg kell állapítani a megfelelő helyi répafajtákat.'" A Kaposvárott folytatott kísérleteket az országos kutatási program szerves részének tekinthetjük, de miként azt a fentiekből is láthatjuk, annak regionális jelentősége is volt. A harmincas években már Európa-szerte a kutatásnak ezt az irányát választották, az univerzális répafajtákkal már végképp felhagytak. A kutatás középpontjában továbbra is a fajta helyes megválasztása állott. Mindenütt felismerték, hogy a magas termelési költségek, a folyamatosan emelkedő munkabérek, a cukorrépa rögzített ára, a cukor és a melaszárak mellett a répa termesztésének és egyben a feldolgozásának a jövedelmezőségét elsősorban a répa fajtája határozza meg. A béruradalomban 1931 —1937 között végzett fajtakísérleteket a toponári és a kaposfüredi kísérleti parcellákban állították be. Ezúttal már arra is keresték a választ, hogy a répa értékét meghatározó egyéb anyagok - nitrogénvegyületek, hamu, rost stb. - milyen összetételben a legkedvezőbbek. A kísérleti parcellákban a hét év alatt 15 cukorrépafajtával kísérleteztek, de Roboz és Vavrinecz vegyészmérnökök csak annak a tíz fajtának az adatait dolgozták fel, amelyeket minden évben termesztettek. A cukortartalmat a Herles présen nyert kásából, hidegvizes eljárással határozták meg, a nyert rostot Claassan módszerével súly szerint, a káros nitrogént Stanek-Pavlas színösszehasonlító gyorsmódszerével, az összes nitrogént Kjeldahl eljárása szerint, hamut pedig a répakása elégetése által.

68 Miként azt láthatjuk, nemcsak a laboratórium volt korszerű, de a vizsgálati módszerek is európai szinten állottak. Szinte imponáló volt a kutatást irányító vegyészmérnökök szakmai felkészültsége. Nélkülük ezt a tudományos kísérletsorozatot el sem lehetett volna kezdeni. E munkához naprakészen kellett ismerniök a hazai és a nemzetközi szakirodalmat. Valóban jeles külföldi kutatókkal, ismert tudósokkal leveleztek, rangos hazai és nemzetközi folyóiratokban publikáltak, amelyekben közölhették a legújabb tudományos kutatások eredményeit is. A cukorrépa a növénytermesztők lapja c. folyóiratban többek között közzétették a hétéves kísérletsorozat eredményeit is. Ezeknek a vizsgálatoknak az újszerűsége az volt, hogy a répa termesztésének és feldolgozásának a folyamatát összekapcsolták, így az addigi megállapítások módosultak, vagy pedig lényegesen új eredményeket kaptak. Rosenblüh Erzsébet 1932-ben a