Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)
tak, többnyire azonban már csak a béruradalomban. 1934-ben a két típusú mag cukorrépáiban olyan nagy digestió különbség mutatkozott, hogy az igazgatóság azonnali vizsgálatot rendelt el. A vizsgálatot a cukorgyári laboratóriumban Vavrinecz Gábor vegyész, a talajlaboratóriumban pedig dr. Roboz Erzsébet vegyész végezte. Egy évvel később - 1935-ben - az általuk elkészített jelentésben minden tekintetben átfogó képet adtak a béruradalom cukorrépa termesztéséről'' 1 (10-es sz. táblázat). A kimutatásban feltüntették a „Z" és az „E" típusú magvak legfontosabb adatait, a bevetett területek nagyságát is, amely megközelítően azonos volt, a terméshozamot gazdasági kerületenként, sőt parcellánként is feltüntették. Feltűnően nagy szóródások mutatkoztak - mindkét répafajtánál - a kat. holdankénti átlagtermések, valamint a cukorhozam tekintetében is. Az eltérések nemcsak a gazdasági kerületek között voltak számottevőek, de egyazon gazdasági kerületen belül is. Pedig az utóbbi esetben a cukorrépatermesztés állandó és változó tényezői - talaj, technológia, időjárás, csapadék - tekintetében lényeges eltérések nem lehettek. Véleményünk szerint a fenti jelenséget több tényező is előidézhette. Mindenekelőtt megemlítendő, hogy a répabetegségek egyegy táblában jelentős károkat idézhettek elő. De ugyanaz a csapadékmennyiség a különböző domborzatú répatáblákban is eltérő hatásokat ért el. A vetésminőség és a répa nagysága ugyancsak jelentősen befolyásolta a kataszteri holdankénti termésátlagot. Az „E" típusú répák holdankénti termésátlaga 23,81 kg-al volt több, de a cukortartalma is magasabb százalékot mutatott. A gyár vezetői ennek ellenére a szerződtetett termelőknél a „Z" és a „ZZ" típusú magvak termesztéséhez ragaszkodtak. Ugyanis amíg a „Z" típusú répából 1 kg cukor előállítási költsége 22,18 fillérbe került, addig az „E" típusú répáknál az 25,92 fillér volt. 62 A gyár szempontjából a fenti számítás egyben el is döntötte a vitás kérdést, így a termelők panaszai süket fülekre találtak, a gyár nem volt hajlandó engedményeket tenni. A második világháború éveiben ismét kiéleződtek az ellentétek, a Nyitra megyei Gazdasági Egyesület országos akciót indított a termelők érdekében. Átiratát az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamarához is eljuttatta. A Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége pedig körleveleket küldött a répatermelő gazdaságoknak, amelyekben felszólították a termelőket, hogy a gyáraktól lehetőség szerint „Z" magot ne fogadjanak el, hanem helyette „N" vagy pedig „E" magot kérjenek. 63 Mindezek hatására 1943 tavaszán a gyár vezetői jelezték a központnak, hogy a „Z" jelűek lekötését mellőzni szíveskedjenek, helyette inkább „E" és „Béta" fajták beszerzését kérjük, mivel termelőink ezen fajták kiadását kérik." 6/i A rendelkezésére álló répamagkészletéből a gyár nem tudta kielégíteni a fenti igényeket, igaz, túlságosan nem is törekedett arra. Az Eszterházy-féle hitbizomány, amely a gyár egyik legnagyobb cukorrépatermesztő bázisgazdaságának számított, még mindig 74,41%-ában „Z" típusú magvakat kapott és csupán 25,59%-ban részesült az „N", a „Béta" és az „E" magvakból. 1 ' 5 Még 1944-ben sem változott meg a gyár magkészlete, amely az alábbi képet mutatta. 66 A gyár készlete Kiadtak első vetésnek Maradt „Z" magból 195 213 kg 117 247 kg 77966 kg Nem „Z" magból 11 6 12 kg 9 177 kg 2 43 5 kg
