Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Szili Ferenc: Délkelet-Dunántúl cukorrépa termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1929-1944). (Negyedik rész)
ségeket, valamint e vasútvonaltól délkeletre a Dunáig, az összes Baranya megyei területeket, néhány község kivételével. Bácskában Baranyavár megkapta a Béreg, Zombor, Szond, Jódság vasúti vonalat érintő községek répáit is. Baranyavár viszont átadta Kaposvárnak a Szabadka-Babapuszta, Szabadka-Nagytény, Csantavér vasúti vonalon szállított répát, így tágulván ki 1942-ben a Kaposvári Cukorgyár vonzáskörzete a bácskai területek megszerzése által. 4. A cukorrépa termesztése a Kaposvári Cukorgyár vonzáskörzetében a) Szerződések A Kaposvári Cukorgyár vonzáskörzete a 30-as években lényegében nem változott. A gyár az engedélyezett répakontingensét a somogyi, a tolnai és a baranyai uradalmakból biztosítani tudta. Távolabbi vidékekről nem kellett répát szállítania, így a bácskai területek is elvesztették korábbi jelentőségüket, az onnan szerződtetett répa és a szerződések száma is minimálisra zsugorodott. A MIR igazgatósága az 1930. évi cukorrépaszerződésében a termelők részére az eddigieknél még szigorúbb feltételeket szabott. Nyilván ezzel is ellensúlyozni kívánta a válság várható terheit. A szerződésben helyenként valóban irreális feltételeket állított, amely ellen még a gyár vezetői is tiltakoztak, rámutatva, „hogy túlságosan egyoldalúan csak a cukorgyár jogait tárgyalja és olyan szigorú pontokat tartalmaz, amelyeket a reálisan gondolkodó termelő nem igen fogad el". 2 '' Az események azonban a MIR igazgatóságának az óvatos, preventív intézkedéseit igazolták. A brüsszeli egyezményben - éppen a cukoripar válságának a hatására - szabályozták a cukorexportáló országok kiviteli kvótáját, így Magyarország 84 100 tonna cukrot szállíthatott csupán külföldre. 23 Nyilván ehhez kellett módosítani a cukorrépa termesztését is, meghatározva az egyes gyárak kontingensét és a termelők által termeszthető répa mennyiségét. E kérdést az 1931. évi XIX. tc. szabályozta, amelyet egy évvel később léptettek hatályba. A rendelet alapján a cukorrépa vetésterülete országosan az előző évinek csupán 58%-a volt, de ezzel párhuzamosan természetesen csökkent az átvett répa menynyisége is, amely 69,6%-ra redukálódott. 21 ' A belföldi cukorfogyasztás csökkenése 1938-ig tartott, s csak ettől kezdődően tapintható ki a növekedés, amelynek üteme azonban korántsem volt eléggé dinamikus. A cukorgyárakat érthetően érzékenyen érintette a cukorkontingens megállapítása, mivel vonzáskörzeteikben a répaterületeket csökkenteniük kellett, miközben a gyárak a kapacitásaikat nem tudták kellőképpen kihasználni. Az igazgatóság pesszimista hangulatát kitapinthatjuk egyik 1931. február 13-án írt leveléből, amelyben felhívta a Kaposvári Cukorgyár vezetőinek a figyelmét arra, hogy további értesítésig sem répamagot, sem pedig chlorbáriumot a termelőknek nem adhatnak, mivel - mint írták - egyelőre „még az sincs eldöntve, hogy a gyár egyáltalán üzemel-e?" 27 A gyárak között létrejött megállapodás értelmében a Kaposvári Cukorgyár végül is 18%-os redukcióra volt kötelezve, így nyilvánvalóan szigorú feltételeket kellett szabnia, ha a termelők számát - a rendeletnek megfelelően - csökkenteni kívánta. Ezért az 1931. évi szerződésben kizárták a termelésből mindazokat, akik mélyebb fekvésű területeken termesztettek cukorrépát, de azokat is, akik tavaszi istálló trágyázású talajokat használtak. A szigorítások között szerepelt még az a kitétel is, hogy a gyár nem kötelezi magát a friss szelet beváltására, de az esetleges beváltási árakat is csak
