Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
rencz, Bertsényi Miklóssal íjoyban és sok pusztításokat kezdett tenni az országban", 2 ^ A Hármas Kis Tükör már csak azért is figyelemreméltó tankönyv volt a korában, miután azon kevesek közé tartozott a szerzője, aki a szokásos történeti példatárába már a Dózsa és a Rákóczi neveket is fel merte venni, holott a legtöbb népiskolai tankönyvből e nevek hiányoztak, a Habsburg császárok pedig csakúgy nemzeti hősökké váltak bennök, mint akár Hunyadi János, Kinizsi Pál, Dobó István vagy Zrínyi Miklós.Főképp a katolikus tankönyvekből volt tanácsos - e két nevet - kihagyni. De ugyanilyen rokonszenvvel kísérte végig egyetemes történeti tankönyvében Péczeli József (1790-1830), debreceni ref. kollégiumi professzor is a függetlenségi harcok eseményeit. A Wesselényi-féle összeesküvés kapcsán azt állapította meg a császár ellen terveket szövő főurakról, hogy azok „a németeknek az országból való kiűzését tűzték ki célul". Ha a protestáns prédikátoroknak a jezsuiták általi üldöztetéséről nem is mondhatta el véleményét a cenzúra fülehallatára, mindazonáltal a Habsburg és németellenes érzéseket kiváltó sorai szokatlanul feltűnőek voltak még a hazai tankönyvirodalomban is. A Kis Tükör arra is jó példa volt, egyébként: miként szorították ki belőle a paraszti műveltséganyag oly fontos elemeit: a verses históriákat a XIX. század elején a prózai tankönyvleírások. A katolikus népiskolákban - csakúgy, mint a középfokú iskolákban - hátrányosabb volt a történelemtanítás helyzete, mint a protestánsokéiban. A latinul tanított történelem szelleme reakcionárius volt, a protestáns tankönyvek pedig a nemzeti és társadalmi haladásnak, a kuruc Habsburg-ellenes szemléletnek voltak a szószólói. A főképp katolikus papok és szerzetesek kezében lévő cenzúra ellenőrzése nemcsak a tankönyvírást, de a tankönyvhasználatot és a tankönyvellátás folyamatát is veszélyeztette. Ennek következtében nehéz is volt megállapítani, hogy melyik iskolában: milyen tankönyveket használtak? E cenzúra gépezet következményeként a kézirat-tankönyvek száma 25 igen jelentős volt hazánkban. Az újszerű protestáns tankönyvkezdeményezés leghíresebb olvasókönyve valóban a Hármas Kis Tükör volt (Pozsony, 1771), amely első részében - az egyházi cenzúra megnyugtatására - A szent istóriának summája . . . címmel Jean Frederic Osterwald svájci teológus által összeállított magyar változata volt Maróthi György fordításában, 28 oldal terjedelemben, második részében pedig Magyarország Kis Tükrével, azaz „oly könyvetskével, amelly Magyar Országnak földjét, polgári állapotját és a Magyar Nemzetnek históriáját summásan kimutatja, a tanulóknak nagyobb előmenetelekre megbővíttetvén, kibocsáttatott Pozsonyban 1771-ben, 113 oldal terjedelemben." A hódító útra indult első kiadást a cenzorok sem bántották. így a pozsonyi 1773-as kiadáshoz már Erdély leírását is hozzácsatolta a szerző újabb 48 oldal bővítésével. A harmadik kiadásra pedig Vácon került a sor 1788-ban. A népoktatás e leghatásosabb tankönyvét a XVIII. században általában 4-5 évenként Pozsonyban, Vácon, Komáromban, 1810-től kezdve pedig mindvégig Pesten jelentették meg, az egyetlen: 1853-as debreceni kivételével. E félszáznál is több kiadást megért népszerű tankönyv versekbe szedett földrajzának, alkotmánytanának és történelmének a hatását - Arany János által is aláhúzot-
