Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
tan - aligha lehet tagadni népünk történeti tudatának a formálásában. A hasznos könyvet - felekezeti elfogultság nélkül - még a katolikus népiskolákban és középiskolákban is - használták. 2 *' „Iskolai tankönyv a magyarság életében alig töltött be még jelentősebb szerepet - utal jelentőségére Waldapfel Imre is -, mint az igénytelen és egyszerű Hármas Kis Tükör". 2 ' Tanítását a Tiszáninneni Egyházkerület már 1776-os tantervébe iktatta, a Tiszántúli kerületben pedig az 1820-as tanterv taníttatta már latinra fordítva. Amikor pedig Holéczy Mihály nagyszokolyi lelkész átdolgozásában újabb kiadása is megjelent 1824-ben Komáromban, ettől kezdve a Dunántúli Egyházkerület is egyre nagyobb példányszámmal látta el belőle népiskoláit. A népszerű kis tankönyv előszavában, Losonczi módszertani elvkent az alábbiakat rögzítette: a) a gyermekek ritmuskészségét kielégítő versek alkalmazását („. . . a vármegyékben lévő nevezetesebb helységeket versetskékben foglaltam") ; b) az anyanyelven való írást („. . . magyar gyermekeknek magyarul írtam, nem idegen nyelven, melyet nem értenek") ; c) mellőzte a latin nyelv szabályait („. . . a mi iskoláinknak nagy fogyatkozása, hogy mindenütt, minden különbség nélkül a gyermekek ... a deák-nyelv rudimentaira szoríttatnak, amelyeknek paraszt állapotjokban semmi hasznát nem vehetik") ; d) és sürgette a hasznos ismeretek tanítását („sokkal hasznosabb volna a falusi gyermekeket magyar olvasásra, éneklésre, könyörgésre, írásra, arithmethicára, históriára és a keresztyén hitnek ágazataira tanítani, mint gyermeki elméjeket hat-hét declinatióknak vagy reguláknak tanulásával gyötreni"). 28 Losonczi - tehát - Maróthival egybehangzóan hirdette, hogy a falusi iskolákban a tanulókat ne a deáknyelv „rudimentáira" tanítsák, „amelyeknek paraszt állapotjokban soha semmi hasznát nem vehetik". Mindezek a bíráló megjegyzések arra is vonatkoztak, hogy a hagyományos protestáns népiskola korszerű és hasznosabb ismereteket nyújtson a parasztifjúság számára, közvetítvén hasznukra a mezőgazdasági ismeretek bőséges tárházát, ami által ez a valóban híres tankönyv a protestáns népiskolák - 71 kiadást megért (utolsó kiadása Pest, 1850) - alapoktatási tankönyvévé vált 1854-es visszavonásáig. Ez a népszerű tankönyv, amely szinte osztatlan keretbe fogta össze a közép- és annak alárendelt elemi szintű oktatás mondanivalóját, nemcsak azáltal válhatott szinte felekezeteken felüli alapoktatási segédeszközzé, hogy a hagyományos református iskolarendszer átalakításán és korszerűsítésén dolgozva közelített az állami oktatási normákhoz, hanem főképp azért, mert a társadalmi szükséglet hívta életre és évtizedeken keresztül a népszerűség útját egyengette a számára. Ez a „honszeretetre" nevelő néptankönyv - sok helyütt - a családi hagyatékokban is megtalálható volt. Igaza volt az 1847-es kiadás azon sorainak, amelyek már megállapíthatták, hogy „tudvavaló dolog, hogy nemcsak a növendő ifjúság, hanem a szülők is édes-örömest olvasgatják e könyvecskének több szakaszait. Ugyanezért a kiadónak, minden igyekezete oda vaía irányozva, hogy a kevesebb értékű olvasóközönségnek oly sokféle hasznos ismereteket magában foglaló könyvet olcsó áron juttasson kezébe, melyben központosítva legyenek a különösen szeretett nemzetünket és magyar hazánkat legközelebbről illető érdekes tantárgyak."
