Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

tömeges - egyes intézményeknél úgyszólván kollektív jellegű - névmagyarosítás helyett a névmagyarosítási kérelmek egyéni benyújtásának kevéssé feltűnő módját tartotta célszerűnek, de nem volt könnyű a miniszterelnököt is erre a belátásra bírnia, mert hiszen a tömeges magyarosításra vonatkozó rendelkezéseket annakidején Gömbös személyesen kezdeményezte, és „szívügye volt".

:>8 Ügyes húzás volt a kormány részéről, hogy épp egy, a náci Németországban is kifejezetten szélsőjobboldalinak és feltétlen németbarátnak ismert személyiséget tudott sorompóba állítani a Bäsch perében hozott jogerős ítélet publicisztikai védelmére a német sajtótámadásokkal szemben. Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő, az Üj Magyarság munkatársa, aki az előző évben Hitler vendégeként vett részt a német nemzetiszocialista párt kongresszusán, s az idei kongresszusra is tervbe vették meghívását, a lap július i-i számában éles cikket jelentetett meg Baschról, aki a német-magyar barátságot veszélyeztető izgató tevékenysége során úgy látszik a Memel-vidékkel téveszti össze Magyarországot. A budapesti német követség - Werkmeister - sajnálatosnak tartotta, hogy Rajniss e cikkében „kissé elgaloppírozta magát", de figyelembe véve, hogy ezzel - mint mondotta - bizonyos fokig ki is fogta a szelet a magyarországi zsidó sajtó vitorláiból, legfőképpen azonban azért, mert „ama kevés magyar képviselő közé tartozik, akikre külpolitikai tekintetben számíthatunk", kész volt még azt a kívánságot is pártfogolni, hogy a július második felében Németországon keresztülutazó Rajniss érintkezésbe léphessen „a kisebbségi kérdésben illetékes mértékadó német személyiségekkel".

59 Árpád Török, aki júniusi emlékirataiban a németországi „illetékeseket" arra kérte, hogy a Basch-Huss-csoportot a Gratzékkal való megegyezés irányában befolyásolják, egy cikkében - amely azonban a Magyar Szemle 1936. augusztusi számában jelent csak meg - a magyar közvéleményhez fordult, megértést kérve tőle a magyarországi német kisebbség problematikája iránt. „A hazai németség belső válsága" című cikkében, miután előadta e válság keletkezéstörténetét, óvott attól, hogy alábecsüljék a rendkívül öntudatos és harcos álláspontot képviselő Volksdeutsche Kameradschaft jelentőségét, és megfeledkezzenek arról, hogy külföldön is ezt a csoportot tartják a német népi eszme megtestesítőjének. Míg tehát emlékiratában a német köröket e csoport gyengeségére és taktikájának helytelenségérc utalva igyekezett meggyőzni a megegyezés keresése illetve támogatása szükségességéről, e cikkében a magyar körök felé ugyanezen cél érdekében azzal érvelt, hogy e jelentős csoport nélkül a német kisebbségi kérdés megoldása nem képzelhető el. Itt is azt hangsúlyozta, hogy a megegyezés Gratz Gusztáv elgondolásai alapján lenne lehetséges, aki „múltjánál és egyéniségénél fogva biztosítékot nyújt arra, hogy úgy a magyar nemzeti érdeket, mint a németség népi érdekét becsülettel képviseli".

60 Bäsch ítéletének jogerőre emelése a Királyi Kúria részéről, világosan utalt ugyan a magyar kormány azon szándékára, hogy Bascht mindenképpen kirekeszti a magyarországi német mozgalom jövőjéből, de még mindig számíthattak arra, hogy - mint Kornhuber említett cikke már a kúriai ítélet másnapján célzott rá - a magyar-német barátság érdekei szem előtt tartásával kormányzói kegyelemben fog részesülni. Mackensen követ június 30-i jelentése szerint hihető, hogy Gratz - mint többször is ígérte - közben fog járni Bäsch kegyelemben részesítése érdekében, mert elvi ellentétei ellenére őt tartja a Volksdeutsche Kameradschaft legvilágosabb fejű tagjának, s az ügyében hozott túlságosan kemény ítélettel ma-