Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században
gaviseletről, az illemtanról. Az olvasáshoz és a számtanhoz - itt is - Márton István tankönyveit használták. A második osztály 14, a harmadik osztály 17 és a megvédik osztály 16 tárgyát illetően csaknem azonos tankönyveket használtak, mint a leányiskolák. A második osztály 14, a harmadik osztály 17 és a negyedik osztály 16 tárgyát illetően csaknem azonos tankönyveket használtak, mint a leányiskolák. A második osztályban a leányiskolái tárgyakon felül tanították Maróthi híres énekeskönyvét. A harmadik, osztályban pluszként említhetnénk még Márton Istvánnak, a latin nyelv rudimentáira összeállított tankönyvét is. A fiúiskolák negyedik osztályában tanították még - ugyancsak pluszként — Láczai gazdaságtanát és a mesterségek ismeretét is az „Oskolai tanító könyvből". Általában ez volt a nemzeti fiúiskolák tanterve, amelynek az elvégzése után léphetett a tanuló csak a középiskolába. Ennyi ismeretet kívánt meg a kor a gimnáziumba lépő növendéktől, ami lényegében - helyesen állapítja meg Kiss Ernő - nagyjából a mai viszonyoknak is megfelel, némely tárgyból többet is nyújtván (latin nyelv), némelyeknél pedig kevesebbet (magyar nyelvtan) a Míg azonban ez az iskolatípus a nemzeti és polgári ivadékok számára csak előkészítő iskolatípus volt a gimnáziumi tanulmányokhoz, addig a nép gyermekei számára - jórészt - végleges és befejezett intézménytípus. A hazai fejlődés folyamatába beépült reformációnak - a protestantizmus kulturális intézményrendszerén keresztül - a történelmi érzék felébresztésében és a népi-nemzeti tudat megerősítésében a protestáns népiskolai tankönyvek igen nagy szolgálatot tettek. E munkák sorában egyaránt lehet a Budai testvérpár „helyes kritikával, az események gondos megválasztásával, elfogulatlan vizsgálattal és szoros tárgyilagossággal" - Horváth Mihály szavai 21 - megírt műveire hivatkozni, mint Losonczi Hányoki István Hármas Kis Tükrére, a magyar honismeretet megalapozó és a magyar nyelvű népoktatás kialakulásához vezető, úttörő tankönyvére. A magyar jobbágyok népiskolába eljutó gyermekei ebből a szülőföld szeretetet sugárzó kiskönyvből tanultak a „hunnusokról, az avaresekről és a magyarokról . . .", az „édes emlékezetű hazáról", („Patriae memoria dulcis") (Livius), de ebből tanult Virág Benedek, Kossuth Lajos is, csakúgy, mint Arany János és Jókai Mór. A bécsi udvarnak a magyar közművelődés ügyét veszélyeztető németesítési törekvéseinek fékező eszközeként két kedvezményt mutathat fel hazai művelődéstörténetünk, az egyik Bessenyei György és társainak bécsi mozgalma, a másik pedig Losonczi Hányoki István tankönyve: a Hármas Kis Tükör. A jobbágyság történelmi tudatformálásában csak a falusi iskolák alsó osztályaiban tanult és tanított a Hármas Kis Tükör használatától beszélhetünk, mégha benne is a feudális történetszemlélet jegyében ismerkedhettek meg a tanulók, 22 noha a történelmi események „pozitivista" leírásai még így is elgondolkoztathatták az iskolából hamar kikopó jobbágy-gyermekeket a Dózsa-lázadás kapcsán, amikoris az alábbi szövegrészleteket olvashatták a földesurak ellen támadó paraszthadról, amelynek tagjai „az urakat ölték, pusztították", s „e támadásért az ország gyűlésében igen nagy járom alá vetették a nemesek a parasztokat". Ugyancsak a feudális szemlélet irattattá le vele a kurucok „szerencsétlen pártütését" - mondván, hogy - „/. Lipót idejében támadott fel Rákótzi Fe5 5
