Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

indok; a névmagyarosítási pszichózisnak azonban valójában annak tapasztalása adott újra és újra tápot, hogy a nemzet fogalmának az a faji értelmezése, amelyet a hitleri nemzetiszocializmus eszmerendszerébe beleintegrálódó német „népi" (völkisch) irányzat képvisel, már-már a magyar nemzet létét vonta kétségbe a nem-magyar származásra utaló idegenhangzású nevek nagy tömege alapján. A magyar sajtó közleményei révén annak idején széleskörűen ismertté vált, hogy a VDA 1935. pünkösdi königsbergi gyűlésének plakátján is szerepelt a kihívó kérdés: „Van egyáltalán magyar nemzet?" Ennek az esetnek, amelyet Teleki Pál figyelmeztetése nyomán Hóman panasz tárgyává is tett német kollégájánál, Rust miniszternél, szerepe volt a magyar kultuszminiszter már akkor tervbevett berlini útjának elhalasztásában.

40 Kéthly Anna szociáldemokrata képviselőnő élesen ellenezte Hóman immár küszöbön álló németországi látogatását, s kultúregyezmény kötését a náci Németországgal. Felhívta a ügyeimet a magyarországi németség körében folyó horogkeresztes propagandára, amely „brutális gőgjével a magyar kultúrát a német kultúra származékának mondja"; utalt a Volksdeutsche Kameradschaftnak az iskolakérdésben folytatott agitációjára, s harcára a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületnek a magyar állameszméhez hű vezetősége ellen. A Kameradschaft „már nem is fedőszerve, hanem egyenesen szálláscsinálója a Südostraum álomnak", mondotta Kéthly, majd a kiszivárgott hírek alapján szóvátette a Németországból történő finanszírozást bizonyító listák ügyét. Az ülés elnöke itt közbevágott: „Ezeket a kérdéseket ne méltóztassék tárgyalni, komoly külpolitikai vonatkozásaik miatt. . . Talán éppen a kultuszminiszter úr berlini látogatása előtt ne méltóztassék ezt a felfogást ennyire kiélezetten hangsúlyozni".

41 Egy kormánypárti képviselő, Farkas Elemér, cáfolta Kéthly állítását és követelte: „Szűnjenek meg már egyszer arról az ólairól ezeket a felelőtlen vádakat ismételten beledobni a közvéleménybe, amely vádak német pénzekről és guruló márkákról szólnak".

42 Hóman május 24-én indult németországi útjára, amely során 1936. május 28-án Berlinben megtörtént a magyar-német kulturális egyezmény aláírása. Az egyezmény nem vonatkozott a magyarországi német kisebbség kulturális kérdéseire: a magyar tárgyalófélnek végülis sikerült elhárítania az azok bevételére irányuló német törekvéseket.

43 Ezek után került sor az egyezmény megkötéséig függőben hagyott rendőri intézkedésekre a Volksdeutsche Kameradschafttal szemben. A képviselőházban Mándy Sándor Baranya megyei képviselő már Hóman útját megelőzően is kérte a belügyminisztert, hogy a legnagyobb eréllyel tegyen meg mindent ezeknek a konkolyhintőknek a kiirtására, akik önző, legtöbbször anyagi érdekekből, s nem egyszer kisgazdapárti mezt öltve keresik politikai érvényesülésüket. „Ugyanakkor, amikor ezekre a konkolyhintőkre halált hirdetek, védelmet és támogatást kérek annak a tiszta búzának számára, amely közé a konkolyt hintik, értve ez alatt a németajkú, de magyar gondolkozású népet."

44 A hatásvadászó parlamenti szónok halált hirdetett, de a kormány, mint láttuk, figyelmeztető jellegű kihallgatásokat akart, amelyek egyáltalán bűnvádi eljárás indításához sem feltétlenül vezetnek. A tervbevett kihallgatások Budapesten és vidéken egyaránt megtörténtek, a németországi kapcsolatokra és onnan eredő pénztámogatásra vonatkozóan feltett kérdések azonban - egy szűkszavú miniszterelnökségi feljegyzés szerint - „nem vezettek pozitív eredményre".

45 A célt, a Volksdeutsche Kameradschaft vezetőinek ily módon történő figyelmezteté-