Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Tilkovszky Lóránt: Harc a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen (1935-1936) (Második közlemény)

sét azonban elértek. A kihallgatottak egyike, Faulstich, az esetleges következményektől aggódó levélben tudatta a berlini Külügyi Hivatalt az egész vezetőségre kiterjedő kihallgatásokról, melyek egyidejűsége és egyöntetűsége is arra utalt, hogy felsőbb helyről kapott utasításra egységesen jártak cl velük szemben. Faulstich úgy vélte, hogy Gratznak a Kameradschaft elleni akciójáról van szó,'''' Mackensen követ azonban a Külügyi Hivatal felszólítására azon véleményének adott kifejezést, hogy a Faulstich levelében feltételezett felsőbb utasítás Kozma belügyminisztertől származik, aki nyilvánvaló ellentétben az ő szellemi jelentőségével és államférfiúi adottságaival, meglepő rövidlátást tanúsít a német kisebbség ügyében, és azzal szemben egyre élesebb magatartást vesz fel. Nem hiszi, hogy Gratz keze benne lenne a dologban: Gratz őszintén törekszik a népcsoport egységének a helyreállítására, és ilyen eszközöket nem alkalmaz a Kameradschafttal szemben/" A német sajtó természetesen mélyen hallgatott arról, hogy a Volksdeutsche Kameradschaft teljes vezetőségét kihallgatták, mégpedig németországi kapcsolataikra és a Németországból kapott pénztámogatásra vonatkozóan; csupán azt az egyetlen esetet tárgyalta óriási felháborodással, hogy kihallgatása során Heinrich Mühlt bántalmazták. A német sajtó szerint Mühlt azért idézték be a bonyhádi csendőrőrszobára, mert panaszt tett a lakása ablakait beverő diákok ellen, ott azután a csendőrök őt verték össze, mint sváb disznót, pángermánt, Hitler-banditát. „Erről a gyalázatról az egész világ németségének értesülnie kell!" - írták a német lapok.''

8 A Mühlt megpofozó bonyhádi csendőrök ellen Kozma belügyminiszter eljárást indíttatott/'

9 A megegyezés k'dátástalansága; a Kameradschaft kiszorítása a legális kisebbségi szervezetből A képviselőházban június folyamán további felszólalások foglalkoztak a magyarországi német kisebbség kérdésével. Pintér László kormánypárti pap-képviselő, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület Gratz-féle vezetőségének ismert tagja, arra mutatott rá június 6-án, hogy a kisantant-államok kormányai azért kedveznek csupán a német kisebbségnek, hogy azt a magyarral szemben kijátsszák és a kisebbségi egységfront kialakulását ily módon meggátolják. Ezzel szemben a magyar kormány nemzetiségpolitikáját az a belátás vezérli, hogy a Kárpát-medence népei újból magyar uralom alatti egyesítése csak ezen az úton érhető el. Ez persze nem egykönnyen fogadható el azok számára, akik túlságosan beleringatták magukat az „egy nyelv és egy nemzet" álmába - mondotta Pintér. Nem tesz azonban jó szolgálatot az ügynek az a magyar, aki a névmagyarosítást erőlteti, az iskolarendelet végrehajtásának gáncsot vet, de azok a német kisebbségi politikusok sem, akik most radikális igényekkel állva elő, támadják a rendeletet, amely az egységesen vegyes tannyelvű iskolatípus bevezetésével mind a magyar álláspontnak, mind a kisebbségi igényeknek igyekszik megfelelni. Külön szólt a német községek papjaihoz: legyenek lelkes magyarok, de ne féljenek a nép anyanyelvétől: erre kötelezi őket a nemzet érdeke, a kereszténység tradíciói, és papi esküjük. Kérte a magyar társadalmat, ne bélyegezze mindjárt pángermánnak az anyanyelvéhez ragaszkodó sváb parasztot. Joga van ragaszkodnia anyanyelvéhez, de kötelessége kiállni „az integer és egységes nemzeti magyar gondolat mellett." Elismerte: féltő gonddal kell őrködni a magyarság és a magyar-