Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Hajdu Zoltán: Somogy megye vonzáskörzetrendszere az 1920-as évek elején

V. A településhálózat igazgatási - ellátási - szolgáltatási kapcsolatrendszerei A népesség közigazgatási, egészségügyi, oktatási, kereskedelmi ellátásának rendszerei, egységei különböző időszakokban alakultak ki. Ezek eltérő szintű döntések és érdekek eredményei, de mindenkor egységes, funkcionáló rendszert képeznek. Észrevehető az országos szintű döntések következtében kialakult rendszerek és ezek helyi vetületei, valamint a helyi- és magándöntés következtében létrejött ellátó rendszerek és egységek különbözősége. Az egyes ágazatok, azok egyes intézménytípusai esetében eltérő a szervezési alapelv, különböző az optimálisnak és a működéshez, fennmaradáshoz nélkülözhetetlennek ítélt népesség száma. Az egyes ellátó rendszerek részegységeit egybevetve megállapíthatjuk, hogy az egyes igazgatási, ellenőrzési, érdekképviseleti intézményeknek, ellátási funkcióknak és szolgáltatási tevékenységeknek nincs egymásba illesztett rendszere. Az egyes ágazatok működéséhez szükségesnek vélt népességszámnak nincs közös többszöröse. Ennek ellenére az egyes ágazatok működési feltételeinek meghatározásakor mindig lakosságszámban és nem települési egységekben gondolkodtak mind országos, mind megyei szinten, holott a lakosság nem népességi optimumok szerint települt, hanem területileg differenciált, történelmileg kialakult, sokszor sajátos településekben és településtípusokban él. A vizsgált funkciók gazdaságossági elvárásai erősen eltérnek egymástól, egy-egy ágazat eltérő jellegű és szintű alrendszerei sem illeszthetők maradék nélkül egymásba. Az egészségügyi ellátás területén az 1925-ben érvényben lévő országos előírások és Somogy megyei gyakorlat szerint szülésznő fogadásához 1500, községi, ill. körorvos alkalmazásához 5000, gyógyszertár felállításához 8000 lakos szükséges. Népességi vonatkozásban a három egészségügyi alrendszer nem illeszthető egymásba, területileg pedig nem optimalizálható még abban az esetben sem, ha kellő számú szakember állna is rendelkezésre. Tehát már a működési feltételek meghatározásakor biztosítva van egy-egy ágazaton belül is az ütközés, a területi eltérések lehetősége, sőt kényszere. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az ellátás alakulásakor nem lakosról, hanem fogyasztóról van szó. Az egyes szolgáltatások igénybevételének alapja az adott viszonyok között nem a lakosi, hanem a fogyasztói lét. A lélekszám alapján pl. Nagybajom (4970 fő) 1 orvos tartására lenne „jogosult", ugyanakkor sajátos gazdasági-társadalmi struktúrája (a település jelentős presztízsfogyasztással rendelkező, volt nemesi rétegek egyik központjává vált, megőrizte jelentős felvásárló-közvetítő kereskedelmi központ jellegét stb.) és települési viszonyai (magas a területi népesség aránya, a település szinte alföldi méretű) miatt 1 körorvost és 3 magánorvost tart el. i. A köz- és szakigazgatási területbeosztás rendszere A közigazgatás, a politikai élet szervezése, a gazdaság működésének szabályozása és ellenőrzése mindenkor az államélet egyik központi kérdése. Az Osztrák-Magyar Monarchiából való kiszakadás, a birodalmi keretek felbomlása, a forradalmak jelentős változásokat idéztek elő a közigazgatás területén is. Lényegesen nagyobbak voltak a változások a központi igazgatás szintjén, de végbementek bizonyos változások a területi és a települési igazgatás viszonylatában is. Az 1920-as években előtérbe került a közigazgatási területbeosztás reformjának kérdése. A Horthy-rendszer a jogfolytonosságra hivatkozva az 1918 előtti