Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

many. . ."-t, amely e kiadvány előtti években jelent meg a pécsi egyházmegyében. Király József pécsi püspök egyházlátogatási jegyzőkönyveiből tudhattuk meg, hogy 1840-ben a babarci padnélküli népiskolában is - nagyon kevés könyv volt használatban, de voltak közöttük Lesebuch, Cathecizmus, Evangelium és Tabula litterarium alphabeti is. Ugyanezek a tankönyvek voltak a himesbáz'i iskolában is. Bodonyban - ugyancsak 1840-ben - az alphabeticuson kívül szép számmal használtak magyar nyelvű imádságos könyveket, mint pl. az Arany kulcsot (Mennyei arany kulcs..., amelynek Vácon: 1804-ben történt első kiadása után a pesti 1855-ös már a 14. kiadása volt), a Gertrudis és Mechtildist (A két atyafi szent szűznek imádságos könyve..., amely a budai 1737-es kiadástól az 1860-as Pestiig 10 kiadást ért meg), a Lelki kints-et (amely 1773 és 1859 között il kiadást ért meg Nagyszombattól Pestig), a Rózsás kertet (a „jóillatu imádságok" könyve 1799-1853 között 10 kiadást ért meg Egertől Pestig), és a Jónapot (mindennapi imádságok, amelyek pedig a váci 1804-es megjelenéstől a pesti ] 858-asig 15 kiadást értek meg) címűeket. De nemcsak a katekizmusnak voltak versekbe foglalt tankönyvei, hanem a számtani ismeretek tanításának is. Csider Pál Magyar Arithmetikáját (Buda, 1751) említhetnék mindenekelőtt, amely a katolikus népiskolákban a „kisdedeknek volt versekbe foglalt számvető könyvecskéje". Említhetjük még ehelyt Julius Caesar Patavinus: Arithmetica practica-ját is, azaz számvető tábláját, melyben „mindenféle adásról és vételről . . . bizonyos számoknak summája készen . . . feltaláltathatik" (Nagyszombat, 1739). (Ehhez később kiadták 1775-ben „...a bérnek, adófizetésnek a táblácskáját" is.) A katolikus népiskolákban a számtankönyvek szerzője feltehetően Johann Ignaz Felbiger volt. Az egyik tankönyv az Anleitung zum Rechnen, zum Gebrauche der Nationalschulen in dem Königreiche Ungarn (Ofen, 1780) volt, amelynek két újabb kiadása Nagyszombatban (1786, 1787), kettő pedig Pesten (1791, 1799) jelent meg. A nyelvi nehézségekre való tekintettel csakhamar szükség mutatkozott a Budán gyors egymásutánban megjelentetett (1780, 1781, 1796, 1847) a Bevezetés a számvetésre a magyar és hozzátartozandó tartományok nemzeti iskoláinak számára című magyar nyelvű tankönyvre is. E magyar és német változatban megjelent számtankönyvek - amelyek törteket és hármas szabályt is tanítottak - általában kevés gyakorlati példával és sok-sok elvont szabállyal operáltak. A későbbi katolikus népiskolai számtankönyvek egyikében: a Kassán, 1834-ben kiadott 80 oldalas s szerző nélküli Számvető könyv azonban már számos „közhasznú példára" s a közönséges polgári számvetés mesterségére tanította a tanulókat. E tankönyvek példatárai általában - tartalmazták a protestáns tankönyvekhez hasonlóan - az arab és a római számokat, a mértékegységeket és szorzótáblákat, valamint a hármas szabályt s a hozzá hasonló társasági szabállyal: a regula societatis-szal. A számvetés 5 főnemét pedig az alábbiakban tanították: 1. számlálás (numeratio), 2. öszszeadás (additio), 3. kivonás (subtractio), 4. szorzás (multiplicatio), 5. osztás (divisio). Az Útmutatás elméleti kérdésekkel is foglalkozott, tárgyalván - többek között - a jobbról bal felé haladó magyar számírás „keleti eredetét" is. Noha nem az általánosan használt elemi iskolai tankönyvek közé tartoztak Fekete János Bécsben élő tankönyvíró Gyorsszámító, Törtek, Kis számító és Képes törtek c. tankönyvei, valamint a Szegény gyermekek könyve (Bécs-