Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Király István: A Somogy megyei lótenyésztés

Juhász András balladáját és a nagy számú kanászt a betyárok között.8 A zsellérlovak értékesítésével, különösen pedig a kancák eladásával a lóállomány gyarapodásának egy jelentős forrása apadt ki. Ezt a társadalmi változásokból következő állattenyésztési momentumot az 1870-es évek utáni lótenyésztés átmeneti stagnálásában nagyon fontos faktornak kell tartani. Hatásával mindaddig találkozik a történész, ameddig a lótenyésztésben olyan új momentumok nem merülnek fel, amelyek képesek új lökést adni mind a tenyésztésnek, mind az állomány növekedésének. Ez az időszak mindenképpen a somogyi lótenyésztésben a 90-es években következett be. Ahogy az egész magyar mezőgazdaság tőkés fejlődésében a gabonakonjunktúra kikerülhetetlen lépcsőfokot jelentett, ugyanúgy Somogy megyében azokat az előfeltételeket teremtette meg, amelyek nélkül nem valósulhatott volna meg az átmenet a feudális mezőgazdaságból a tőkés mezőgazdaságba. Mindenekelőtt azt kell hangoztatni, hogy annyiban tőkés jellegű a gabonakonjunktúra, amennyiben egy terményféleségben, a gabona termelésében megteremtette a tőkés mezőgazdaság egyik fő ismérvét; a tömegtermelést. Annyiban azonban a feudális mezőgazdaságra tekint vissza, amennyiben mindezt a feudális mezőgazdaságra jellemző eszköztárral, vonóerővel, talajhasznosítással és az öröklött gabonafajtákkal valósította meg. Ezenkívül annyiban átmeneti, hogy egy sajátlagos termelési rendszerben, a részes művelésben, mezőgazdasági proletariátus nélkül termelt nagytömegű gabonát. Ennek az átmeneti formának, amely nagyjából a 70-es évekig tartott, az az óriási történeti eredménye, hogy a nagybirtokokon létrejöttek az önálló üzemhez szükséges előfeltételek; mindenekelőtt a jobbágyok igaerejének a helyébe lépő és a felesek igaerejét is pótolni tudó saját igaerőt, a műveléshez szükséges eszköztárt teremtették elő és leszerződtették azokat az uradalmi cselédeket, akik ezeket az eszközöket mozgatták és az állatokat hajtották. A gabonakonjunktúra, amely ennek a folyamatnak egyik forrása volt, a 80-as évekre mcgfenekledett. Bár az európai városok tovább fejlődtek és így a gabonaszükségletük is nőtt, a magyar és a kelet-európai gabonára továbbra is szükségük volt, de már nem a régi árakon. A tengeri hajózás fejlődése megnyitotta az európai gabonapiacot az amerikai gabona előtt. A kedvezőbb természeti és tulajdonviszonyok között termelő amerikai mezőgazdasági üzemek olcsó gabonát hoztak az európai piacokra, amelynek nagy árzuhanás lett a következménye. Ez az árzuhanás különbözően hatott Magyarországon és Somogy megyében a nagyüzemekre és a parasztgazdaságokra. A mesterségesen felfuttatott gabonatermesztést úgy a nagygazdaságokban, mint a kisgazdaságokban csökkenteni kellett volna a gazdaságtalan termelés miatt. Csakhogy a gabonatermő területek csökkentésére az utak és a lehetőségek különbözőek voltak az uradalmakban és a parasztgazdaságokban. Ez természetesen annak a különbözőségét is maga után vonta, hogy a két üzem és tulajdontípus hogyan lábalt ki a hosszan elnyúló mezőgazdasági válságból. A somogyi uradalmakban jelentős állatállomány csak a juhászatban volt. De a juhászat is válságba került a múlt század 70-es évei után szinte ugyanazon oknál fogva, mint a gabonatermesztés. A juhászat fejlődését a nagybirtokokon a napóleoni háborúk után az angol és a nyugat-európai textilipar nagyfokú fejlődése okozta mindaddig, míg a gyapjúpiacon nem jelent meg az ausztrál és a tengerentúli olcsó és jó minőségű gyapjú. Természetesen az is közrejátszott, hogy a néhány juhász foglalkoztatása és a termőföldek juhokkal való legeltetése nem