Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Király István: A Somogy megyei lótenyésztés
kívánt nagy befektetést a nagybirtoktól; az állatállományt saját erőből néhány év leforgása alatt elő lehetett teremteni, a juhhodályokat pedig fából, szalmából el lehetett készíteni, és a juhok téli élelmezése sem szakított megoldhatatlan gondot a nagybirtokosok nyakába. Az állattenyésztés egyéb ágaiban a somogyi nagybirtokosok nem rendelkeztek jelentős állománnyal. így a tőke átvitele a növénytermesztésből az állattenyésztésbe csak igen lassan történhetett meg, mert az induláshoz szükséges minimális állatállomány a dekonjunktúra kezdetén nem állt a nagybirtokosok rendelkezésére, következésképpen a gabonatermesztésből elmaradó profitokat nem lehetett az állattenyésztésből kitermelni. Ha az 1884. évi állatállományt vesszük alapul, miközben hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági termőterületek nagyobbik hányadát Somogy megyében a nagybirtok tartotta a kezében, a 100 holdon aluli és a 100 holdon felüli gazdaságokban az állatállomány megoszlása a következő volt: Szarvasmarha Ló Sertés Juh Parasztgazdaságokban 65,87% 88,33% 74,28% 1,5 3% Nagybirtokon 34,13% 11,67% 25,72% 98,72% 29 A megye lóállományának (durván) az 1/9-e, a sertésállománynak az 1/4-e, a szarvasmarha-állománynak pedig az 1 3-a volt a nagybirtokosoké, viszont a juhászaiban majdnem ők birtokolták a teljes állományt. A megye nagygazdaságai viszonylag a szarvasmarha-tenyésztés területén álltak a legjobban. De ez csak látszólagos, mert az állomány nem volt kizárólag árutermelő állomány, hanem a többségét az óriási ökörállomány alkotta, amelyet a mezőgazdaságban vontatásra használtak. Igaz, hogy az ökröket sok nagybirtokon ősszel hízóba fogták és tavaszra eladták. Helyükre a kisbirtokosoktól vagy más vidékekről fiatal ökröket vásároltak. A hizlalásból eredő csekély többletbevételt haszonként kezelték. Ez a jövedelem, de a nagybirtok állattenyésztéséből származó egyéb jövedelem együttesen is kevés volt ahhoz, hogy a gabonatermesztés dekonjunktúrája miatt kieső hasznot pótolni tudta volna. A somogyi nagybirtokosok képtelenek voltak arra, de az ország más területein élő nagybirtokosok is, hogy a gabonatermesztés csökkentését a más ágazatokból nyerhető haszonnal ellensúlyozzák. (Beleértve ebbe a növénytermesztés egyéb ágazatainak, így a kereskedelmi és ipari növények termesztését is.) A somogyi nagybirtokosok a mezőgazdasági válságot nem a termelés tökéletesítésével, a gazdaságosság fokozásával hárították el, hanem a nagybirtokon élő cselédek és az ott dolgozó napszámosok bérének leszorításával. A 80-as évek végétől ennek a bérleszállításnak az lett a következménye, hogy a pusztákon megindult egy nagy cselédvándorlás azzal a céllal, hogy keressék a jobb munkafeltételeket. 1905-06-ban pedig, mikor a hatalom pillérei is megrogytak, nagy cseléd- és arató sztrájkokban fejezték ki elégedetlenségüket. 30 Másrészt a hosszan elnyúló mezőgazdasági válság szanálásának az is eszköze lett a somogyi nagybirtokokon, hogy a siralmas állattenyésztési bázisról a századforduló idejére igyekeztek árutermelő állattenyésztést kialakítani. 31 Egészen másként jelentkezett a gabonatermesztés válsága a parasztgazdaságokban. A jó gabonaárakból a parasztságnak csak az a felső rétege húzott hasznot, amelyik rendelkezett elég földdel és így tudott árugabonát nagyobb menynyiségben értékesíteni. A birtokos parasztság óriási többségének kevés volt a
