Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

A kérdéskör megnyugtató lezárása egyáltalán nem mondható könnyű feladatnak, mivel az említett iskolafelügyelcti hatóságok tankönyvi rendeletei­nek területi átfedései, méginkább az Egyetemi Nyomda és más központi nyom­dák, kollégiumok és főiskolák - amelyek a tanítók képzését, kibocsátását és kül­dését amúgyis a kezükben tartották, eleve lehetetlenné tették valamennyi össze­gyűjtött tantervnek, tankönyvnek és tanügyi segédkönyvnek előre meghatározott szempontok és kérdések szerinti átnézését és bizonyos fajta „tesztelését" -, majd nyomukban a róluk elkészült értékeléseket, miután c tankönyveknek és pedagó­giai kézikönyveknek viszonylag nagy száma, hazai használatuk és külföldi áram­lásuk, végül is a néptanítók műveltségével, azok képzettségével, az alma ma­terben tanultakkal és az ott használt tankönyvekkel, tansegédletekkel, tanköny­vi „jegyzetekkel", az onnan magukkal hozott tankönyvpéldányokkal és model­lekkel függött össze erősen. Mindazonáltal a kialakítható kép teljességét azonban aligha fogja meg­csonkítani, ha leszögezzük, hogy olyan forrásanyagot, amely korszakról korszak­ra hatóságilag írta volna elő tételesen a használható tankönyveket, aligha lehet­ne bármely egyházi, vagy állami levéltár birtokában egyhelyütt fellelni. Arról is kell szólnunk, hogy nagyon sok esetben nem is tudtuk szétvá­lasztani egymástól a tankönyveket a pedagógiai segédkönyvektől, valamint ar­ról is, hogy a népiskolai tankönyvek megírásánál meg volt-e e kiadványoknak a tankönyv igénye, vagy célja, vagy azt csak éppen a tanító kötelező segédköny­véül adták azok szerzői a jövendő tanítók kezébe: lévén a határvonal sokszor és sok esetben igen elmosódott a kétfajta kiadvány között. Elég csak a Hármas Kis Tükörre, Láczai Szabó Oskolai tanítókönyvére, vagy éppen Márton István tankönyveire és pedagógiai segédkönyveire gondolnunk. Mindazonáltal, ha nem is lehetett az említett okoknál fogva lexikálisan is végigtesztelni a két legfőbb felekezet népoktatási intézményeinek valamennyi tankönyvét, nagyjából azonban az azonos típusú és tematikájú regionális tan­könyveket és pedagógiai segédleteket áttekintve, sort keríthettünk a két feleke­zet népiskolai oktatásának tartalmi elemzésére is, kimutatván e kötetekből is a feltáruló valódi különbségeket, kiértékelésüket pedig a százados és sokrétű iro­dalom eredményeire támaszkodva végezhettük el. S végezetül - hacsak minták alapján is - úgy hisszük, sort keríthettünk a régióra jellemző népiskolai színvonalról néhány hasznos megállapítás megté­telére, főképp a bennük folyó oktatás és nevelés eredményeként és következ­ményeként. * * * A tankönyvek a kor tudományos ismereteinek a foglalatjai: mindig a ta­nítást és a tanulást segítő taneszközök voltak. így a népiskolai oktatás tartal­mának a vizsgálata aligha képzelhető el az egyes korszakok népiskolai tanköny­veinek és pedagógiai kézikönyveinek az elemzése nélkül, felismervén és ki­mutatván használatuk nyomán a népiskola nyújtotta világkép tágulását és nö­vekedését. Tartalmi vizsgálatuk már csak azért is fontos, mivel „kutatóink leg­többje - helyesen állapította meg Mészáros István - az 1868 utáni igények alap­ján kérik számon az 1845 előtti kisiskolák tananyagát." 1 A hazai iskolatörténetírás művelői - érdemben - vagy semmit, vagy na­gyon keveset foglalkoztak a népiskolai tankönyvek történetével, annál többet

Next

/
Oldalképek
Tartalom