Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Kanyar József: Tankönyvek és pedagógiai kézikönyvek Dél-Dunántúl népiskoláiban a XVIII-XIX. században

TANKÖNYVEK ÉS PEDAGÓGIAI KÉZIKÖNYVEK DÉL-DUNÁNTŰL NÉPISKOLÁIBAN (1770-1868) KANYAR JÓZSEF Neveléstöténetünknek, de általában egész művelődéstörténeti irodalmunknak egyik legérzékenyebb hiányossága, hogy nem rendelkezik pontos képpel az oktatásban egy adott helyen, akár egy helységben, akár egy egész régióban s egy meghatározott időszakban használt tankönyvekről és az ezek által közvetített tudásanyagról és értékrendről. Ezért aligha zárhatjuk le mondanivalónkat anélkül, hogy a népiskolák szervezeti és anyagi ellátottsági viszonyainak a bemutatásával párhuzamban a népoktatás konkrét tartalmát is ne vizsgálnók, áttekintve és elemezve az alapvető tantárgyak néhány jellegzetesebbnek bizonyult és legelterjedtebb tankönyvét, a bennük tükröződő ismeretanyag és értékrend fejlődésének, vagy stagnálásának a bemutatásával, arra is kitekintvén belőlük: mi volt a különbség a katolikus és a protestáns népoktatás tartalma és célja között, másrészt rámutatván arra is, hogy a tankönyvek által oktatott s lassú ütemben bővülő ismeretek tanításában : milyen korszerű pedagógiai törekvések érvényesültek hazánk népiskoláiban? E törekvésről és kezdeményről - a dél-dunántúli régió népiskolai tankönyvei és tanítói segédkönyvei kapcsán - még akkor sem mondhatunk le, ha az nem épülhetett rá egy rendszeres, egy minden szempontból világosan körülhatárolt és teljességre törekvő kutatás igényére, adatgyűjtésének földrajzi és tematikai szempontokból történő szigorú elhatárolására.'De azzal is csakhamar tisztába kellett jönnünk, hogy hiába tekintettük át a régió valamennyi közvetlenül illetékes tanügyi főhatósága által a népiskolákra kötelezőben előírt tanterveket és tankönyveket: a tankönyvek használata nem volt egységesnek mondható, hisz ténylegesen használtak olyan tankönyvet és pedagógiai segédkönyveket is, amelyeket más régiók illetékes tanügyi főhatóságai jelentettek meg s kerültek át tőlük - a gyakorló pedagógusok közbejöttével - az iskolák színhelyeire. Ez a szokás mind a római katolikus, mind pedig a protestáns felekeztek népiskolájában egyaránt gyakorlat volt. Ezért állapíthatta meg 1859-ben a Szigetvár-vidéki tanítói értekezlet is „az iskolánként változó tankönyvek sokféleségének káros voltát", még abban sem tudván megegyezni, hogy melyik ABC-s könyvet tanítsák a népiskolákban. Ezért is tekintettük a régióban bizonyíthatóan használt népiskolai tankönyveknek azokat a kiadványokat is, amelyeket valóban vagy feltehetően ott találtunk az iskolák, vagy a korszakok tanítóinak s lelkészeinek a könyvespolcain, saját nevük beírásával igazoltan kézben és használatban levőknek.