Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)

lyiérdekü vasút részvénytársaság"-nak, amely Budapesten, iScjo. január 19-én tartotta meg alakuló közgyűlését a ker. min. január 2-án kiadott 70641/89. sz. engedélyokmánya alapján. Ettől kezdve tehát már a társaság nevében kötötték meg az építkezés előkészítésével kapcsolatos szerződéseket, mint pl. a m. kir. Állami Gépgyárral a szükséges vas- és acélanyagok szállítására vonatkozót. A vasút teherszállítási lehetőségében rejlő üzleti lehetőségre felfigyelt az „Első Magyar Cukoripari r.t.", amely bejelentette, hogy cukorgyárat kíván építeni Nagyatádon, esetleg Barcson, és 1890 tavaszán azt kérte a HÉV társaságtól, hogy a cukorrépát és a cukorgyártáshoz szükséges többi anyagot, a cukrot és a keletkezett melléktermékeket a vicinálison ugyanazok a kedvezmények illessék meg, mint a MÁV vonalakon. A kérésre a társaság 1890. márc. 15-i igazgatósági ülésén felolvasott válaszában a cukorrépa termelés iránt érdeklődő uradalom tulajdonosa és vezetője, dr. Mandel Pál és Hirsch Adolf diplomatikus választ adott: „a követelt szállítási kedvezmény oly mérvű, hogy a viteldíj még azon összköltségi tételeket sem fedezné, amelyet a kötendő üzemszerződés szerint a HÉV az államvasutaknak fizetni tartoznék. Tekintettel azonban azon nagy fontosságra, mellyekkel a tervezett cukorgyár úgy a vasút forgalmára, mint az érintett vidék mezőgazdasági viszonyaira nézve kétségtelenül bírna, lépések tétettek a Kereskedelmi Miniszternél aziránt, hogy a cukorgyár tekintetében az önköltségi tételek ícszállíttassanak."

102 A HÉV-nek szerződést kellett kötni a MÁV-val a vicinális pálya Somogyszobon fővonalhoz történő csatlakoztatásának feltételeiről és módjairól a méltányosság elvét szem előtt tartva.

103 Hasonló jellegű szerződést kötöttek a Déli-Vasút és a Barcs-Pécsi Vasút közös barcsi állomásába való csatlakozásról is. E vasutat három vállalkozó: Gettó Gyula, Mandel Gyula és Hoffmann Sándor építette, akikkel Kaposváron 1889. aug. 5-én kötötték meg az engedélyesek az építési szerződést, amit a Lábodon, ez év november 18-án megfogalmazott pótpontokkal egészítettek ki. Az építkezés 1890 elejétől éppen olyan időszakban folyt, amikor Belső-Somogyban a foglalkoztatási gondok a szokásosnál is nagyobbak voltak, így a helyi lakosság megélhetési gondjain is enyhített a kereseti lehetőség. Március 15-ig a vállalkozók már 184558 frt értékű munkát végeztek el, melynek 1/ 3-át készpénzben, 2 3-át elsőbbségi kötvényben kellett megfizetni.

104 Megyénk első helyiérdekű vasútját 1890. szeptember 12-én avatták fel (3. ábra). Jelentőségét környezetéből tekintve nemcsak abban látjuk, hogy továbbszélesítette Barcs felvásárló területét, javította összeköttetését, hanem abban is, hogy korszerű közlekedési eszközhöz juttatta a járási székhely funkciót betöltő Nagyatádot, és vasúti csomóponttá léptette elő Somogyszobot. Közvetlen gazdasági hasznát többek között az akkoriban létesített lábodi keményítőgyár, a barcsi dohánybeváltó és a nagyatádi méntelep is élvezte.

Ul> A barcs-somogyszobi helyiérdekű barcsi állomását a község és a Dráva közeli telep között (későbbi neve Barcstelep) alakították ki, ahonnan egy vágány a Déli-Vasút Dráva menti pályaudvarával kötötte össze."

10 Barcs 1890-re ugyan már valóságos vasúti gócpont volt, ahová Pécs, Nagykanizsa felől éppen úgy érkeztek szerelvények, mint a szlavóniai Pakrácról és megyénk belseje, Somogyszob felől. Ezt a funkcióját azonban személyforgalom tekintetében csak meglehetősen körülményesen teljesítette, ugyanis a pécs-