Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Erdősi Ferenc: Somogy megye közlekedési hálózatának kialakulása a XIX-XX. században (Harmadik közlemény)
barcsi vasút vonatjainak nem volt közvetlen csatlakozása sem Szlavónia, sem Somogyszob felé. A korábbi vélemények szerint Somogyszobról Pécs felé a barcsi igen hosszú várakozási idő miatt érdemesebb volt lovaskocsin utazni. 1 " 7 A probléma részleges megoldására a kamara 1893-ban azt javasolta, hogy csatoljanak a pécs-barcsi pályán közlekedő tehervonatokhoz 2-3 személykocsit, így ezek helyiérdekű vonatokként közlekednének, közvetlen csatlakozást biztosítva Barcson át Pakrác felé. 108 A somogyszob-balatonszentgyörgyi vasút A barcs-somogyszobi helyiérdekű csak mintegy felét képezte annak a pályának, amely a megyében elsőként kötötte volna össze a regionális fontosságú drávai kikötőt a Balaton déli partján kialakítandó vasúti csomóponttal, Szentgyörggyel. Ezért a pálya teljes hosszban való megépülése után rövid időn belül a Ny-Dunántüllal (Győrrel), sőt a Béccsel való összeköttetés eszközévé válhatott. Ugyanis ekkor már kész volt a Lesencctomaj-Sümeg-Jánosháza közötti vasút, és várható volt a keszthely-sümegi megépítése is. Ily módon a Drávát a Felső-Dunával egymáshoz kapcsoló vasutak láncolata kötötte volna össze. 109 A szentgyörgyi vasút megépülése érdekében a pénztámogatást felajánlók aláírásait már 1888 végén tömegesen gyűjtötték az engedélyezési kérvényhez. A kereskedelmi miniszter 1889. június 4-én kelt 21 697 sz. leiratával gr. Széchenyi Gyula és gr. Hunyady Imre előmunkálati engedélyt nyert a DéliVasút balatonszentgyörgyi állomásáról kiinduló Balatonkeresztúr, Balatonújlak. Kéthely, Marcali, Mesztcgnyő, Böhönye és Nagybajom községen át Kutasig, esetleg Somogyszobig vezető vasút létesítésére. (Később a két csatlakozási alternatíva közül a somogyszobi mellett döntöttek az engedélyesek.) A vasútépítéshez az engedélyesek 1889 utolsó hónapjaiban gyűjtötték öszsze a pénzhozzájárulást. Mivel a szállítási körülmények gyökeres megjavítása legközvetlenebb érdekük volt, teljesen következetesnek értékelhető magatartásuk, amikor - jó példát szolgáltatva - egyenként 50 ezer frt-ot ajánlottak fel gr. Festetich Pállal együtt. E három nagybirtokos ezenkívül hajlandó volt már a vasúthoz szükséges területeket is saját birtokából főrészvényekért átengedni. Rajtuk kívül gr. Széchenyi Sándor is kilátásba helyezte, hogy hasonló összeggel támogatja a vasútépítést. A földbirtokosokhoz képest kisebb összegekkel járultak hozzá a vasúthoz a polgári körök is. Marcali nagyközség 10 000 frt-ot, a Marcali Takarékpénztár ugyancsak 10 000 frt-ot szánt erre a célra, de kereskedők, üzletemberek ugyancsak segítették az ügyet, közülük kiemelkedően Steiner Ignác. Az engedményesek felszólították a megyét is, hogy az 1880. évi XXXI. tc. 10. § alapján 10 éven át 18000 frt-tal segítse a vállalkozást. Ennek eredménye a megye 20 000 frt-ra kikerekített összeggel vett részt a vállalkozásban, a ker. minisztérium pedig összesen 172 ezer frt-os állami támogatást helyezett kilátásba - részben az ingyenes postaszállítás fejében. 110 E 60,5 km hosszú vasútvonalra az általános feladatokon (személyszállítás, terményszállítás, „a gazdasági élet és a kultúra felvirágoztatása") kívül még az a különleges feladat is hárult, hogy mint a Zala megyei kőbányákhoz a legrövidebb összeköttetést biztosító pálya, Somogy megye több főszolgabírói kerülete kőbebozatalának fő eszköze legyen.
