Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Dobai András: Somogy megye középszintű igazgatása a neoabszolutizmus időszakában (1849. aug.-1859. okt.)

ban is „Adminisztratív szempontból szerfelett kívánatos volna a községek s evvel együtt a jegyzőségck rendezése és pedig minél előbb, minthogy a jelen állapotban a közigazgatás mindenütt temérdek akadállyal találkozik.'" Bár az ostromállapotot csak 1854. május i-én oldották fel,

58 a bécsi kormány már 1852 elején bizottságot hozott létre, amelynek feladatául szabta a magyarországi közigazgatás végleges kidolgozását. Ebben a bizottságban a centralista osztrák hivatalnokok mellett helyet kaptak a magyar ókonzervatívok képviselői is.°

9 Az egy esztendeig húzódó előkészületi tárgyalások után 1853. január 22-én jelent meg a belügy-, igazságügy- és pénzügyminiszter közös rendelete, amelyet a császár pár nappal azelőtt hagyott jóvá.

60 Ez a rendelet intézkedett a magyarországi közigazgatás végleges rendjéről. A definitivum szervezésével a megyei hatóságok hatásköre érdemben nem változott, jelentősen megváltozott azonban a járási szolgabírói hivatalok szerepe azzal, hogy egyesítették a közigazgatást az igazságszolgáltatással és ún. „vegyes" járási hivatalokat - gemischte Stuhlrichterämter - hoztak létre. Minden megyében - így Somogyban is - a megyeszékhelyen meghagytak egy tisztán „politikai" járási hivatalt (politisches Stuhlrichteramt), itt székelt a megyei törvényszék is. „Vegyes" szolgabírói hivatalokat Somogyban hat helyen állítottak fel: Igáiban, Iharosberényben, Karádon, Marcaliban, Nagyatádon és Szigetváron. Ezek 1854. április 29-én kezdték meg működésüket. A definitív közigazgatási rendszer bevezetésével Szalay Nikodém cs. kir. helytartósági tanácsos személyében új megyefőnök került Somogy élére. Az addigi megyefőnök Hochreiter a cs. kir. törvényszék elnöke lett. Szalay Nikodém 1859-ig maradt hivatalában, őt Somogy utolsó megyefőnökeként Radó Dániel a pápai járás volt szolgabírája váltotta fel. A legsürgetőbb feladat a községek helyzetének rendezése, jegyzőségek felállítása és ezáltal a tanítói és jegyzői munkák szétválasztása volt. E teendő megoldásának sürgősségét bizonyítja a már korábban is idézett számos levél, amely e tárgyban a megyefőnökséghez érkezett. Lényegüket híven összefoglalta a marcali járásból Csorba főbíró levele: „Négy éves tapasztalás után azon biztos alapú meggyőződésre jöttem, hogy a jegyző és mester egy személyben a legnagyobb ügyesség, példátlan szorgalom mellett is czélszerüleg nem egyesíttethetik . . ."

ül A jegyzőségek kialakításánál ügyeltek arra, hogy a hozzájuk tartozó községek lélekszáma mintegy 4000 főt tegyen ki. A jegyző jövedelmét a következőképpen állapították meg: Készpénz 1250 Pft | Lakbérre: 100 Pft 390 Pft Irodai átalány: 40 Pft Természetben : 20 pozsonyi mérő búza 40 pozsonyi mérő rozs 10 akó bor 6 öl tűzifa á i Pft á 2 Pft á 3 Pft á i Pft 30 30 Pft 40 Pft 20 Pft 18 Pft 104 Pft Összesen : 390 Pft 104 Pft 494 Pft