Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Dobai András: Somogy megye középszintű igazgatása a neoabszolutizmus időszakában (1849. aug.-1859. okt.)

A jegyzőséghez tartozó községek - Marcali, Gomba, Bize, Horvátkút, Boronka, Csömend - a lélekszámnak megfelelő arányban vették ki részüket a jegyzői fizetéshez való hozzájárulásból. Csorba főbíró a fizetési jegyzékhez a következő megjegyzést fűzte: „Remélem, hogy ezen fizetéssel értelmes s józan egyéneket nyerendünk meg, mellynél fogva képes leendek azon felsőbb rendeletnek is megfelelni, hogy a bizottmányok, adót s katonaságot illető tárgyak németül készíttessenek."

02 A definitivummal idegen tisztviselők hada lepte el az országot, bár az alsóbbfokú igazgatásban tevékenykedő hivatalnokok kicserélődése lassabban ment végbe. A véglegesen kinevezett hivatalnokokat kötelezték arra, hogy a számukra az 1852. május 6-án kelt 824. sz. rendeletben előírt egyenruhát viseljék, „. . . hogy az állami tisztviselő már külsejénél fogva is felismerhető legyen."

6:i A hivatalnokok ilyen kasztszerű elkülönülése csak növelte a nép körében tapasztalható ellenszenvet a „Bach-huszárok" iránt. 186i-ben vékony kis könyv jelent meg Lipcsében az Oehmke kiadónál.'

1

'

1 Névtelen szerzője egyike azoknak a Lajtán túlról érkezett német hivatalnokoknak, akiket a magyarországi közigazgatás átszervezésének végrehajtására szemeltek ki. Röpirata jól érzékelteti azt a konfliktushelyzetet, amelybe a családjától elszakított, idegen országba, ismeretlen körülmények közé került hivatalnok került. Még a jószándékúaknak is lépten-nyomon érezniök kellett a közvélemény idegenkedését, sőt ellenszenvét. ,,. . . A nemesi osztály bennem és valamennyi német hivatalnokban csak a betolakodó idegent látta, mit aztán éreztetett is velünk, még pedig igen durva módon."

6

"' Tagadhatatlan az is, hogy a Lajtán túlról érkezettek sem álltak valamennyien hivatásuk magaslatán. Egyik elöljárójuk kijelentette, hogy a Magyarországra hívott tisztviselők egy részét legszívesebben ismét visszaküldené, ha nem tartana attól, hogy blamálja magát.

66 „Egyesek közülünk azt hitték - írja az említett röpirat szerzője -, hogy hódítóként érkeztek egy meghódított országba és önteltek voltak. Ezeket gyűlölték. Mások a másik végletbe estek, alázatosak voltak, ezeket megvetették. Nehéz volt az arany középutat megtalálni."

6

' A beilleszkedés, „az arany középút" megtalálása mellett sok gondot okozott az elhanyagolt hivatali ügymenet, a beosztott hivatalnokok hozzánemértése. Bár ebben az időszakban már egyre több olyan hivatalos kiadvánnyal találkozunk, amely segítséget kívánt nyújtani a közigazgatási tisztviselők számára, mégis jogos volt az útravaló, amellyel a már idézett német hivatalnokot főnöke útjára bocsájtotta: „Ha egy éven belül rendet csinál, ...úgy minden elismerést megérdemel."

68 Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a Bach-féle közigazgatási rendszer „tiszta formalizmussá fajult, az óriási gépezet üresen zakatolt".

(li> Még a pozitív, a régi vármegyei rendszer keretein túlmutató törekvések is csak torz, felemás formában valósulhattak meg. A definitivum évei alatt tulajdonképpen csak konzerválódott az az 1850 óta érvényesülő tendencia, amely az erőszakos germanizálás által Magyarország teljes beolvasztására törekedett. Ez a tendencia aztán Ausztria 1859-es solferinoi vereségével a kedvezőtlenné vált külpolitikai helyzetben a Bach-féle közigazgatási rendszer bukásához és az októberi diploma 1860-as bevezetésével az 1848 előtti állapotok visszaállításához vezetett.