Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)

az ottani földbirtokosnál, Gindly Antalnál rablógyilkosságot követtek el és onnan elmenekültek. Nagy Albertet mint már említettem, e hó 17-én és Sárközyt 26-án a rendőrség mint gerillákat elfogta és az itteni Újépületbe beszállította vizsgálatra. A harmadikat, vagyis a földvári bíró említett írásában mondott Somát a rendőrség e hó 17-én letartóztatta. Sámuel, magyarul Soma, vagyis Hegymeghy Samu. Mint ahogy már Wachtel őrnagy, vizsgálóbíró által vezetett hadbírósági eljárás folyamán történt vallomások mutatják, Noszlopy volt az említett rablás értelmi szerzője és Gál, Nagy, Sárközy és Hegymeghy közvetlenül résztvettek abban. Éppen így rámutatnak az egyes elfogottak vallomásai az országban szélesen elágazó politikai szövetkezésre, melynek megszervezésében az elfogott gerilláknak kellett alkotni a katonai erőt és a folyamatban lévő vizsgálatból a hadbíróságnál, nagyon fontos következtetéseket lehet várni . . ." Az elfogott 14 személyből Gál, Horváth és Mórotz honvédszázados, Zoó, Hankovszky szintén harcolt a szabadságharcban. Őket 1853. augusztus 13-án ítélték el, köztük voltak a Noszlopynak és társainak szállást adó Vörösmarty Sándor gerjeni, Teby Zsigmond foktői és Haase Tóbiás budai lakosok is.

89 A pesti rendőrségen a kegyetlen Krauss tanácsos és Duranik napidíjas vette kezelésbe a letartóztatottakat. Noszlopyra sajnos valamennyien rávallottak, mindenért őt hibáztatták. Élenjárt a terhelő vallomásokban Gál József is. Noszlopy bár szörnyen megkínozták, a fizikai verést, a pszichológiai kezelést is hang nélkül tűrte és nem vallott. Életének utolsó percéig vállalta a megaláztatást, a kínzást, de társaira nem vallott. Krauss, hogy Noszlopyt vallomásra bírja, személyét azonosította a Budán élő Csorba József főorvossal. Csorba a keményen tagadó és a hagyomány szerint arcát megváltoztató Noszlopyt felismerte, „mely alkalommal személyének azonossága megállapítást nyert".

90 Az 1973-ban megjelent Somogyi Orvostörténeti Szemlében Franki József, Fejezetek Somogy megye orvostörténetéből a XVIIIXIX. században című tanulmányában, közölt Csorba Noszlopy felismerése csupán kései magyarázkodás. Ezt, a szerző a késői leszármazott, naiv történetéből vette át. Csorba, ha 1849 ut

^n önként Noszlopyról a legjobb leírást adta, akkor később sem viselkedett másképp. November hónap végén, amikor elfogták már az utolsó bujkáló gerillát, Sárközy Sámuelt, elkészült a vádirat, melyet Wachtel őrnagy állított össze. A vádirat elkészülte előtt Noszlopy és Sárközy ügyét a bécsi hadbíróság elé utalták, és rövidesen mindkettőjüket kellő őrizet mellett Bécsbe szállították. 6. Ítélet és az utolsó napok A letartóztatottakat Wachtel Vince hadbíró őrnagy vallatta, és ő kapta a nyomozati eljárást, a vádpontok összeállítását. Noszlopyt elfogatásától, így Bécsben is kéz és lábbilincsbe verték és éjjel-nappal cellájánál kettőzött őrség vigyázott. Az elkészült vádirat alapján Bécsben, 1853. február 24-én Karl von Schloihenigg őrnagy elnöklete alatti haditörvényszék Schranek hadbíró százados, valamint a kirendelt haditörvényszéki tagok kötél általi halálra ítélték Noszlopy Gáspárt és Sárközy Sámuelt.

91 A haditörvényszék tagjainak a tárgyalás napján rendelkezésére bocsájtott Votum informativum alapján az ítélkező bírákat Noszlopyék elítélésére felkészítették. A vádat elsősorban a felségárulásban kellett bi-