Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)
tottak. Sajnos arra Nagy és Noszlopy sem számított, hogy lesznek emberek, akik valakit közülük felismernek. A tengelici sikertelen akció és Gindly halála után a csoportban pánik tört ki. Négyen közülük Zichy Jánosné, kistengelici csőszét kényszerítették befogásra, aki azokat a szekszárdi vámhídig szállította. „Valamennyien mind szűk, térdig érő szűrben voltak és mindenkinél fegyver volt, kettőnek szűre fehér, kettője barna volt", jelentette november 12-én a szekszárdi főszolgabíró. 8:! A nagy apparátussal megindult közigazgatási és katonai nyomozás rövidesen megállapította, hogy nem egyszerű betyártámadásról volt szó, hanem a megszálló osztrák hatóságok lojális hívével való leszámolás volt a cél. Bár ez utóbbit nem sikerült meggyőzően bizonyítani, hiszen a lakást nem kutatták át és az okozott kár is kevés volt. A Gindly-ügy után Noszlopynak és Nagynak sikerült Pestre menekülni, míg a Sárközbe elrejtőzöttek után nagy erővel indult a nyomozás. A szálak, elsősorban a közigazgatás részéről, a bujkálok körül kezdtek szorulni. November 13án érkezett a megbízható személyleírás Csuti János tehénpásztortól Dunaszentgyörgyön. Csuti látta „amidőn két kocsival Tengelic felé mentek és egyet közülük meg is esmért." 3/ ' Néhány nap múlva a hatóságoknak sikerült a Sárközben elrejtőzöttek nyomára jönni és a hónap végén a gerjeni és a dunapataji parasztokat, Mező József szökött katona kivételével elfogták. 8 ' Az elfogott parasztokat, a gyorsított hadbírósági eljárás során, mivel Noszlopy elfogatása után ügyétől különválasztották, a Gindly-féle gyilkosság és rablás címén kötél általi halálra ítélték. 1852. december 20-án végezték ki Kovács János, Beke Sándor, Beke István, Geller Károly, Hallai Sándor és Mező Sándor parasztokat Pakson. December 31-én pedig Pesten hajtották végre Nagy Alberten és Hegymeghy Sámuelen a halálos ítéletet. 80 j. Csapda és elfogatás Noszlopy Gáspár a vállalkozás teljes kudarca, s magánéletének az öszszeomlása következtében elvesztette az addig reá oly jellemző óvatosságot és leleményességet. November 16-án a délutáni órákban (három órától) találkozóra hívta földalatti harcostársait, a pesti Bástya utcában lévő Vay-házba. Mindezeket néhány nap alatt szimatolta ki Wargha István, aki Podolsky rendőrfőbiztos ügynöke volt. Wargha valószínűleg most is a nehéz helyzetben lévő bujkálok közül valakit megkörnyékezett és sikerült bizalmába férkőznie. Most is a fecsegést, az illegalitás szabályainak a meg nem tartását sikerült Warghának kihasználni. Wargha mögött ekkor már gazdag besúgói múlt állott; százakat juttatott börtönbe és sokakat hóhérkézre. A múltjáról Kempen emlékiratában olvashatunk fejezeteket. „Később 1853 elejéig bizalmas szolgálatokat végzett a magyarországi katonai kormányzat számára, ezek rendkívül gyümölcsöző eredményekkel jártak, és megszerezték személyének a teljes bizalmat." 8 ' Wargha működése révén azután megindultak a rendőrségi letartóztatások a detektívek helyszíni elrejtésével. Az utókor számára fennmaradt a bécsi levéltárban Protmann 1852. november 30-i jelentése a magyarországi katonai és polgári kormányzóhoz, Albrecht főherceghez. A Noszlopy-féle szervezkedés fináléjáról ez a dokumentum a következőket tartalmazza. Először itt kerül magyar fordításban közlésre: 88
