Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)

patjába soroztatását elrendelte, mindennemű új zsarolásokat és erőszakosságokat engedett meg magának, nevezetesen Veszprémben a sóhivataltól iooo pft-t, a székeskáptalantól 40000 pftot s a püspöktől egy kocsit, 8 lovat és 393 mázsa gyapjút vett el, ezeket valamint a vonulása alatt rabolt több más tárgyakat különböző helyeken nyilvánosan elárvereztette s még 1849. augusztus 21-én is egy proclamatiót bocsátott ki Somogy lakóihoz, melyben ezeknek tudtul adá, mikép guerilla csapatok alakítása s a cs. k. csapatok elleni alkalmazása oka eltávozásának Somogy megyéből, s őket az adófizetés s a törvényes kormány által behelyezett orgánumok iránti engedelmesség megtagadására, minden hivatal visszautasítására, a Kossuth jegyek elrejtésére s a Magyarország közjövedelmére kiadott utalványok el nem fogadására szólította fel . . ." Majd megállapította a haditörvényszék, hogy az 1851. december 22-én lejárt határidőre nem jelentek meg és ezután a haditörvényszéken szótöbbséggel mindannyiukat felség-árulásban bűnösnek találták, vagyonukat elkobzásra ítélték, ök „. . . kötél általi halált érdemelnek és neveik a bitófára kiszegezendők". így a két Noszlopy nevét, az Üjépület kivégzési placcán a kivezényelt katonák előtt a hóhér a bitófára felszögezte. A halálos ítéletben a vádpontok felsorolásánál egy időbeni eltérés van. A Somogy lakóihoz kinyomatott proclamáció keltezése 10 nappal korábbi, 1849. augusztus 11., hiszen a terjesztéséért augusztus 21-én kivégezték Nagy István jutái jegyzőt.

52 A halálos ítélet indokolásában a forradalmárokra rászórt rágalmakat tartalmazta, mely az osztrák bíróságnak sajátossága volt. A magyar hazafiakat rablóknak, sikkasztóknak, azaz köztörvényes bűnözőknek nevezték a tájékozatlanok megtévesztésére, félrevezetésére. 1852 kora tavaszán Noszlopy az osztrák rendőrségi nyomozati anyagok alapján ismét megfordult Pesten. Valószínűleg ez összefügghetett szerelmese, Csepcsányiné Szemere Erzsébet Pestre költözésével. Néhány hétig Pesten, valószínűleg Csepcsányiné Egyetem utcai lakásán húzódott meg. Csepcsányiné vállalta az összekötő szerepet is, valamint a korlátozott pénzügyi lehetőségeihez mérten, támogatta a földalatti mozgalmat. Amikor őt 1853 augusztusában elítélték 18 hónapi várfogságra, az ítélet indoklásában szerepelt, hogy „...Noszlopy Gáspárnak vállalkozásainál tudatosan támogatást nyújtott". Szerepelt benne az a vád is, hogy nem jelentette fel szerelmesét, és a „. .. letartóztatását szándékosan akadályozta."°

:í Csepcsányiné Noszlopy további életének a meghatározója és feltehetően szerelmes türelmetlenségével Wargha Istvánnak a nyomravezetést segítette. Noszlopy Antal visszaemlékezésében keserű szavakkal írt öccse és szerelmese kapcsolatáról: „Hogy Cs-nő, mint ókor Delilája Sámsonnak megbuktatására; befolyással volt, noha szerencsétlenségére magyarázható ama viszonyból, mely köztök (volt), s a gyűlölet, s a bosszúból, mely az úrhölgy általa elhagyott férjében élt, de legnagyobb gyanút gerjeszte."

54 A megsértett idős férj részéről természetes lehet a harag, de fia és nevelőanyja között, még akkor is ha tíz év volt a korkülönbség, csak Noszlopy lehetett az ok. Bizonyítja Csepcsányi áskálődását, s talán a feljelentését is, Gaál József 1852. szeptember 29-én keltezett levele Noszlopyhoz, melyben a következők olvashatók: „. . . Erzsit kikutatták, de baja semmi sem lett. Feri ugyan kárhoztat, hogy emberszereteted gátot vetett az öreg Cs.(epcsányi) vele elbánásban, mert igen csak bajnak eleje volna véve."

0,1 Csepcsányinét ősszel október 21-én vették őrizetbe, miután október 12-én a Békés megyei elöljáróság értesítette a pesti haditörvényszéket, hogy ott gerillákat