Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 13. (Kaposvár, 1982)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár illegális évei (1849-1853)
fogtak el, akik Pesten lévő személyekkel tartottak kapcsolatot. Protmann október 28-i jelentéséből ismeretes, hogy az elfogott 15 személy közül többen kapcsolatban voltak Noszlopyval, sőt vele együtt szervezték a gerillákat. Sajnos az illegalitás szigorú szabályainak a meg nem tartásából következett be, hogy a letartóztatott fiatal Podhorszky Mária, aki a szervezkedésről sokat tudott és az alapos „rendőri beható kezelés után" vallott. Kiderült, hogy ez a földalatti csoport februártól, illetve 1852 nyarától tevékenykedett és Kossuth egyik ügynöke hozta létre. Célja a szabadcsapatok létrehozása volt. Sajnos a női gyengeség Protmann embereit korán nyomra vezette. 06 Noszlopy Gáspár 1852 tavaszától a pesti lebukások után kapcsolatba tudott kerülni az egyik szabadon lévő bizottsági taggal, Nagy Józseffel. Feltehetően Csepcsányiné segítette elő a találkozást, hiszen Noszlopy - feltűnő termete miatt - keveset járhatott a pesti utcákon. Nagy Warghától külön tevékenykedett és ezzel ő és Noszlopy is, hónapokat nyert. A rendőrség ezért Noszlopy nyomára 1852. novemberig még nem juthatott. Nagy József a szabadon lévő Pesti Bizottság többi tagjaival együtt egy közeli felkelés reményében, vállalkozó fiatalokból illegális szabadcsapatok szervezését kezdte meg. így jutott Nagy Noszlopy nyomára is, aki vállalta a gerillák szervezését és a vidéki irányítást is. Nagy a későbbi vád szerint, a „magyarországi forradalmi üzelmek felső vezetésével volt megbízva. Saját közlése szerint, közvetlenül Kossuthtól kapott megbízást és pénzt a gerillák toborzására"." Kossuth továbbra is reménykedett egy nemzetközi konfliktus lehetőségében, amelybe Ausztria belebonyolódhat. 1852 elejétől kezdve az erdélyi székely szervezkedők letartóztatása, február elején pedig Pringer-Pataki Mihály kivégzése után nagy bátorság kellett újrakezdeni a szervezkedést. A székelyföldi szervezkedést az osztrák rendőrség ügynökei derítették ki, mivel a mozgalom egyik vezetője áruló volt. Noszlopy Antal önéletrajzi visszaemlékezésében reménytelennek tartotta ekkor már a földalatti szervezkedést, és Kossuthot is hibáztatta könnyelműségéért! „Aki anélkül, hogy biztos segélyről bizonyos lett volna, a hon virágait, jövője legszebb reményeit a vérpadra taszítá!" 58 Noszlopy 1852 tavaszán Kossuth üzenetében és a közeli felszabadító harc reményben bízva, önkénteseket toborzott. Tudomásunk van az osztrák rendőrségi aktákból, hogy megfordult a Mátrában és a Bakonyban, ahol is megkezdődött a szabadcsapatok szervezése. Május hónap folyamán Mihanovich Konstantinápolyból Bach belügyminiszternek jelentette, hogy Szuchel Salamon nemrég érkezett Magyarországról, aki bizalmas beszélgetésben elmondta „. . . ő nemrég a Bakony erdőségében volt, ahol Noszlopy 70 Kossuth hívővel tartózkodott", 59 Noszlopy nevével azonban néhányan visszaéltek. 1852 nyarán Sallay Mihály Noszlopynak adta ki magát és az országban csavargott. Sallay miután elfogták, a rendőrségnek beszámolt a földalatti kapcsolatairól, sőt később szökése után a fogságakor tudomására jutottakat is elmondta. Fogságában ugyanis a beszélgetések során Vasvárytól Noszlopyra vonatkozó terhelő adatokat is megtudott. Sallayról tudja az utókor, ha nem is első fogsága idejétől; 1852. augusztus 20-tól, de a második fogságától, október 22-től, kezdődően tette önkéntes vallomásait. Mivel Noszlopy szerepében szeretett tetszelegni, a kortársak lassan összetévesztették a valódi Noszlopyval. Segítette az ál-Noszlopy későbbi történelmi „hőssé való alakulását", hogy az Üjépületből a Ludoviceumba került, ahonnan az emeleti ablakon át, lepedő felhasználásával sikerült megszöknie. (Később, 1886-ban
