Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

csitól negyed óra járásra található faluhely lehetett a régi Kürtös (vagy Móricfalu) maradványa. Az Urbárium idején falunak számított 4 zsellér lakosával, az első népszámlálás és az 1828-as összeírás szerint Pusztakovácsi tartozéka, amelybe rövid önállóság után (1885), 1902-re beleolvadt. Lak (Szőlős, Kis) Középkori eredetű, a török alatt elpusztult. A 18. század közepén majorsági zsellérekkel telepítették be. Határában volt a középkori Landord (Nándor) falu. Ma: Szőlőskislak. Lak (Öreg, Nagy) A török időkben végvár volt, de maga a falu elpusztult, betelepítése a visszafoglaló háborúk után történt. Mai határában terült el a középkori Vasad falu. Ma: Öreglak. Látrány Mindvégig lakott település, a hódoltság alatt ide menekült a környező falvak lakossága és régi lakhelye határát pusztaként használta. Mai határában lévő külterületi lakott helye Rád, 1767-ben még önálló falu volt. Cegléd elődje lehetett a 16. század eleji Czebed, amely ezen a területen feküdt. Lelle A török alatt elpusztult, lakossága kicserélődött, az új jövevények nem emlékeznek 17. századi körülményeire. Első megszállása 1694-ben nem járt eredménnyel, másodszor 1717ben települt be. Kisnemesek és curiális jobbágyaik lakták. Úrbéres lakosság a század közepén népesítette be. Határába Kis és Nagy Gamás, valamint Péntekhely volt 16. századi falvak olvadtak bele. Ma: Boglárlelle. Marcali Mindvégig lakott település. A 18. században a környék legjobb szőlőtermő vidéke. A 19. század elején a középkori Szőcsén és Léta falvak volt határát, 1828-ban pedig Lók területét csatolták hozzá. Mernye Bár a középkori Boldogasszonymernye falu elpusztult, a védszentkontinuitás (Sarlós Boldogasszony) kimutatható. A mai község területét több hullámban szállták meg, 1703-ban és 1710-ben, majd a falu kontraktus által szentesített végleges megtelepítése 1732-ben történt. Mai határa a középkori Nagymernye (Boldogasszonymernye) és Szentmiklós falvak területét egyesítette. Mesztegnyö A falu a visszafoglaló harcok idején lakott volt. Határa magába foglalta a középkori Edde és a ma Nagybajomhoz tartozó Lencsen településeket. 1924-ben vált ki Mesztegnyö és Libickozma területéből Hosszúvíz község. Mocsolád A török alatt elnéptelenedett, a 18. század első felében földesúri majorság volt rajta. Úrbéres lakossággal, zsellérekkel csak 1728-ban telepítették be. Határa a középkori Kismernye és Mocsola falvakat egyesítette. Neve 1908 óta Felsőmocsolád. Nikla Még a felszabadító harcok előtt elnéptelenedett, bár 1695-ben délszláv lakosságot találtak rajta. Nagyobb arányú településcsoport 1719-ben és 1736-ban szállta meg, utóbbi esetben magyarok. Az új telepesek házaikat nem a középkori falu helyen építették fel, határa a középkori Nikla falun kívül Nagytikos és Németi falukat olvasztotta magába. A 18. század elején ezen a területen említették Szatina elpusztult falut is. Orda 1701-ben lakatlan, a következő évekre tehető betelepülése, 1715-ben már jobbágyfalu. Területén a török előtt is csak Orda település létezett. 1939-ben egyesült Balatoncsehivel Ordacsehi néven. Osztopán A jelek szerint mindvégig lakott település. A 18. században a két földesúr fennhatósága alatt két részre elkülönült község eltérő társadalmi és gazdasági körülmények között fejlődött. Területén feküdt a középkori Bánik (19. század eleji alakja Banyik) település.