Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
dő makkbért 50 dénárra, volt olyan erdő, pl. Balatonújlakon és Kéthelyen, ahol a jobbágyok számára a makkoltatást megtiltotta, a kevés makktermést az uradalmi állatok számára tartva fenn, és az eddigi szokástól teljesen eltérően 1 ft erdőhasználati díjat vezetett be. Ennek az intézkedésnek természetesen már nem voltak erdővédelmi indítékai. 65 A Festetics birtok Balatonkeresztúron, ahol a jobbágyok 1728-ban még census nélkül makkoltathattak, bevezette az évi 9 ft-os makkbért. Zsellérfalvak betelepítése Az 1726-os somogyi tized jegyzékben még a puszták közé soroltak több olyan települést, amelyek a kiindulópontul vett 1885-ös településhálózat szerint községeknek számítottak. Ezek voltak Kisbár, Bize, Libickozma, Szőlőskislak, Polány, Fájsz, Kürtös, Csömend, Ecsény, Bodrog, Kelcvíz, Sörnye, Vrácsik, Fiad, Kötcse, Edde, Boglár, Visz, Pusztakovácsi. 66 Legnagyobb részüket természetesen az országos összeírások alkalmával sem írták össze. Nem szerepel közöttük a Lexicon locorumban Bize, Ecsény, Kelevíz, Sörnye, Somodor, Kürtös. 6 ' Az első népszámlálás települései közé nem vették fel Somodort és Kürtöst. 68 Megítélésünk amúgy is változó volt, hol a prédiumok, hol a falvak között említették őket. Ezek a települések a településhálózat kialakulásának egy másik periódusában jöttek létre. Közös jellemzőjük az, hogy szinte mindegyikben volt földesúri majorság, gazdasági udvarral körülvett nemesi kúria, legtöbbjükben nem is egy, hiszen a népszámlálás és az Urbárium adatai szerint a legtöbbjük közbirtokossági tulajdonban volt. Túlnyomó részük nem fejlődött jobbágyfaluvá, úrbéres belső telken, földesúri telken épített saját házban lakó zsellérek vagy földesúri házban élő ún. majorsági zsellérek alkották lakosságukat. Pusztakovácsi lakói pl. úrbéres belsőséggel és házhellyel rendelkező zsellérek 1767-ben. Rád pusztán csak curiális, majorsági zsellérek laktak, saját házaikat majorsági belső telkekre építették, földjük sem volt. Sörnyepuszta úrbéres lakóinak belső telkükön és házukon kívül még néhány hold úrbéres földjük is volt, de annak mértéke nem haladta meg az 1/8 telket, így az Urbárium is úrbéres zsellérekké minősítette őket. Előfordulhatott, hogy egy faluban különféle úrbériségi jogállású lakók éltek együtt, belső telekkel rendelkező úrbéres zsellérek, majorsági belsőségen saját építésű házzal bíró úrbéres, és földesúri házakban lakó majorsági zsellérek, akiket Somogy megyében valamilyen oknál fogva felvettek az úrbérrendezésbe. A legtöbb faluban ha úrbéres földjük nem is volt, évente osztottak számukra néhány holdat a majorsági földből, és bérelt földeket is műveltek. Legelőhöz és faizáshoz való joguk volt a határban. 69 Státuszuk az évtizedek során változott, az úrbéri perek tanúsága szerint sok függött attól, hogy 1828-ban az adóívekre mi került fel. A jobbágyfelszabadítás idején legtöbbjük a curiális zsellér sorból az úrbéri zsellérség felé törekedett. Ecseny lakói, akik nem estek úrbérrendezés alá, úrbéri tabella sem készült róluk (a falut viszonylag nagy lélekszáma ellenére prédiumként kezelték még 1828-ban is), sikerült kivívniuk az úrbéres zsellérség állapotát, 1861-ben úrbéres zsellérként szabadultak fel 131-en. 70 Sörnye 1767-ben kis úrbéres földekkel rendelkező zsellérekből állt, de valami okból lakói ezt a státuszukat elvesztették, úrbéri perük sem volt, a jobbágyfelszabadítás idején 9 hazátlan zsellér maradt belőlük. Ugyanez a folyamat játszódott le Vrácsikon és Bogláron is, ahol a jobbágyfelszabadítás idején kevesebb curiális zsellér volt,
