Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
mint ahány házas és hazátlan 1767-ben. /J A viszonylag későn benépesedett falvak közül több, pl. Polány, Kötcse stb. szabályos jobbágyfalvakká fejlődtek, de pl. Fájsz és Mocsolád jobbágyai 1828-ban nem estek megyei adózás alá, így lehet, hogy curiális jobbágyok voltak, vagy 1828-ban annak igyekeztek tűnni. Mindenesetre a 30-as évek végétől kezdve a földesurak nem szívesen adták ki a kezükből a földet azért, hogy úrbéres telkeket osszanak belőle. Erre mutat az is, hogy az ekkor előforduló telepítések során, amikor jobbágyfaluba telepítenek nagyobb számú új telepest, számukra már nem osztanak jobbágytelket, hanem majorsági földet művelnek, mint zsellérek. Pl. Túron telepített le 1763-ban Jankovics 9 jobbágyot, de más föld nem lévén, majorságiból adott földet számukra. 1736ban Thulmon Niklán szerződést kötött 9 sávolyi jobbággyal, akiket Festetics nem akart a birtokán megtartani, saját kezelésű pusztáján telepítette le őket. 7- Mocsoládon, Vásonyi birtokán még 1828-ban sem történt meg a birtokrendezés, és a jobbágyok a tavaszi nyomást és más földeket is az allodiumból béreltek készpénzért és kézirobotért. Vásonyi más, Őszödhöz tartozó részbirtokán szintén csak majorsági zselléreket telepített udvarháza körül. Természetesen ebben az időben mind a falvakban, mind a falvakon kívül a volt faluhelyeken létesített majorságokban nagyszámú nem úrbéres lakosság (béresek, cselédek) élt, erre mutat az is, hogy az előbb említett zsellérfalvakban az első népszámlálás adatai jóval nagyobb számú lakosságot mutatnak ki, mint amennyit az Urbáriumban felvettek után lehet számítani.' 3 Földesúri gazdaságok létesítése a pusztákon a 18. század második felében Az 1750-es évektől erőteljesebben szerveződő nagybirtoknak az úrbérrendezés lehetőséget adott a majorsági gazdálkodás továbbfejlesztésére, amennyiben az úrbéres és majorsági földet számszerűen elkülönítette egymástól. A 18. század második felében folytatódott a földesúri kezelésű puszták, külterületi lakott helyek létesítése. Ezek ebben az időben még a volt középkori eredetű faluhelyeken szerveződtek, és főleg állattartásra rendezkedtek be. Pl. a Lengyel birtokon, Fonyódon és Bézscnyben, ahol az állatlegelőket 1714-ben még marhakupeceknek bérbeadták, a század végére uradalmi lótenyésztés fejlődött ki istállókkal, személyzettel. Fonyód-pusztát is állatlegeltetésre használták, 240 szarvasmarha és 1500 állatból álló juhnyáj volt a lengyeltóti majorság állatállománya.''' 1 Az erdei állatszállásokat, juhásza tokát és helyenként tehenészeteket az országleírás és a katonai felvétel is jelöli. Zömük a 18. század második felében alakult ki. Ezek a települések, a vizsgálati szelvényen nagyobb mennyiségben a kisebb népsűrűségű délnyugati területen, Kürtös és Bodrog táján találhatók. Nagybajomban (a falu határának északi csúcsa a mintaterületre esett) általános volt az, hogy a középkori faluhely eredetű pusztákon külterjes állattartást folytattak. 7 "' Ekkor épült ki Mesztegnyő határában az eddei (későbbi neve Landi puszta) és a szenyéri uradalomban az aradi majorság. Az uradalmi gazdasági központok kiépítésének több falu esett áldozatul ezen a területen. A kéthelyi uradalom népes faluja Sári 1767 és 1798 között tűnt el a falvak sorából, ugyanis itt épült ki az uradalom gazdasági központja, valamint a nagybirtok legnagyobb somogyi juhászata. 76 Ebben az időszakban vált pusztává, külterületi lakott hellyé Remete falu is.
