Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Dümmerth Dezső: A Csokonai-probléma
A CSOKONAI PROBLÉMA DÜMMERTH DEZSŐ E probléma Kazinczy Ferencnek köszöni születését. Csokonai halálakor keletkezett, s addig tartott, ameddig a széphalmi mester élete. Lényegében nem más, mint a korán fellépett és korán elhalt költő értékelésének története egy nemzedéken át. Huszonöt éven keresztül hullámzott a vita a gyorsan sírbaszállt Csokonai Vitéz Mihály felett, aki míg élt, nem találta meg elhelyezkedését a fennálló társadalmi rendben. Ügy látszott, mintha emlékét sem sikerülne elhelyezni az irodalomtörténet kategóriáiban. Még sírkövet sem kaphatott, mert a tervezett felirat körül olyan tomboló irodalmi vihar támadt, hogy róla meg is feledkeztek. Mire elült a vihar, a csatázó irodalmi fórumok egészen meghidegedtek a debreceni halott irányában. A legfurcsább az volt, hogy ez a hivatalos irodalmi hangulat abban a mértékben vált hidegebbé, minél népszerűbbek, minél elterjedtebbek lettek maguk a versek. A debreceni születésű, de sokat vándorló, főként a Dunántúlon évekig bolyongó és vendégeskedő költőt Somogyban, másolt kéziratokban terjesztett művei alapján már jobban ismerték és tisztelték a XVIIIXIX. század fordulóján, mint szűkebb hazájában, ahonnét mint kicsapott kollégiumi diák távozott. Visszatért ugyan Debrecenbe, ahol még élő édesanyjánál újra és újra otthonra talált, de szűkebb baráti köre is kritikus szemekkel figyelte. A nagymúltú debreceni kollégium ítélete annak idején abban marasztalta el többek között, hogy a poétái osztály élén járva, túlságosan közel került diákjaihoz, és nem tartotta meg velük a kellő, tekintélyes távolságot. Somogyban, a csurgói diákok pedig épp azért nem felejtették el, mert oly közel került hozzájuk, mikor komoly figyelemmel tantított, és soha, semmiféle fenyítő eszközt nem vett igénybe; erre nem volt szüksége, olyan odaadással hallgatták. Mindez azonban nem volt hatással a hivatalos fórumokra. Negyedszázaddal az egyre népszerűbbé váló költő temetése után, a már sírja szélén álló egykori mester és jóakaró, majd megfellebbezhetetlen kritikus, végül engesztelhetetlen ellenség, még a soha el nem készült, csupán tervbe vett Árpádiászta is átkot mondott. Kazinczy Ferenc pályájának második fele, mely átfogta az egész problémát, arra ad példát, hogyan harcol az irodalmi élet vezére előbb néhány személyes jóbaráttal, aztán a közvéleménnyel, a Csokonait szerető nemzet táborával, s végül hogyan győzedelmeskedik őfelette és az irodalmi kritikusok elzárkózó köre felett a tanulatlanabb, de egészségesebb ítéletű olvasóközönség, és a
