Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)
Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében
Az itt található uradalmak gazdálkodása ebben az időben még önellátó jelleget mutatott, pl. a kilenc kérdőpontban feltüntetett hosszúfuvarok iránya minden esetben a birtokos család helyi, vagy más megyebeli birtokközpontjára irányult, és nem az ismertebb vásároshelyekre. Az 50-es években nagyobb számmal készült kontraktusok, amelyek az uradalomban kívánatos mezőgazdasági munkákat részletesen leírják, jó képet adnak a helyi mezőgazdasági termelés fejlettségi fokáról. Az ősziek alá háromszor szántottak az ordai Jankovics gazdaságban, az elvetendő magot megrostálták és a vetést gyomlálták. A kukoricát egyszer kapálták és a kenderföldeket is gyomlálták, tisztították robotban a helyi jobbágyok. A tihanyi apátság Telekiben lakó jobbágyai az uradalom somogyi központján, a szintén elpusztult középkori faluhelyen létesült szántódi majorság» ban 4°lg ozta k. Az ősziek alá itt is háromszor szántottak. A majorsági központba behordott és kazlakba rakott szénát betakarták. A zamárdi rétek tisztítására évi 15 napszámot szántak. 77 Új külterületi lakott- helyek létrejötte a tagosítások alkalmával A vizsgált terület nagybirtokain, a Hunyadi és Széchenyi birtokon a korai tagosítások is megtörténtek. 78 A határt már 1791-ben a legtöbb helyen felmérették, és az úrbéri regulációkat is végrehajtották. A gadányi Széchenyi birtokon a földesúr földcserét csinált a jobbágyokkal, a gadányi birtok egy részét magának foglalta le, és helyette ugyanannyi jobbágyteleknyi földet Bizén méretett ki. A megyei vizsgálatra a jobbágyok aláírásukkal bizonyították ugyan, hogy az elcserélt terület mezőgazdaságilag értéktelen volt, mégis itt épült ki a Széchenyi „puszta" Felsőhegy néven, gazdasági épületekkel 1798 és 1817 között. 7 " Megkezdődött a külterületi lakott helyek, puszták kiépítésének egy új, a régitől teljesen eltérő szakasza, amikor a majorságok nem a falvakban, vagy az eddigi művelésből kimaradt régi faluhelyek betelepítésével létesültek, hanem a tagosítások, maradványföldek kimérése és elcsatolása során a jobbágyoktól térben is elkülönült allodiális földeken. Az ilyen földek általában a faluhatár legkedvezőbb részein kerültek egy tagban földesúri kézbe. Jelentős allodiális földtartalék szabadult fel az 1805 és 1815 között tömegesen végrehajtott irtásvisszaváltások eredményeképpen. Ilyen, a betelepülők által irtott területen létesült Jád határában a később állattenyésztéséről, juhászatárói híressé vált Esterházy major, Galambos puszta. 80 A mintaterületen más községekben is hatalmas területeket birtokolt a parasztság irtott földekből. A visszaváltási ár nem volt teljesen egységes, Látrányban (Lengyel birtok) az irtásszántókat 3 ft-ért, a réteket annak feléért, 1 ft 30 kr-ért váltották vissza, míg Marcaliban mindenfajta irtás holdjáért 2 ft-ot adtak. 81 Az is gyakran előfordult, hogy a földesúri gazdaság elpusztult faluhely területén, pontosabban ennek volt határában létesült, pl. a mernyei uradalomban a határ egy része Szentmiklós központtal lett majorság (Szentmiklóst 1732-ben a betelepült jobbágyok kapták használatra). A veszprémi püspökség Karád falujának határában Toldi pusztán, a volt középkori remetekolostor elbontott falaiból épült a gazdatiszt lakása a gazdasági épületekkel. 82 A 19. század végére kialakult külterületi lakott helyek elnevezésének kb. egynegyedét teszik ki a régi középkori falvak továbbéléséből alakult helynevek. Ugyanakkor a Pesty-féle helynévgyűjtemény a tanú rá, hogy a legtöbb esetben a nevek eredete teljesen feledésbe ment, helyüket népi névmagyarázatok foglalták el. 83
