Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Magyar Eszter: Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében

A saját kezelésű földesúri majorságoknak a tömeges kiépítése és a tagosítások végrehajtása a 19. század elejére és első felérc esett. A falu határának képe, határhasználata átalakult, a régi dűlőnevekkel jelölt területek funkciója megváltozott, új elnevezések keletkeztek, a határban a dűlőnevek kicserélődése következett be. Azoknak a pusztáknak, vagy volt faluhelyeknek a számon tartása, amelyeken nem létesült eddig az időpontig gazdasági telep, feleslegessé vált, a régi faluhelyek és voltaképpen a középkori településhálózat emlékét őrző helynévanyag ekkor veszett ki az emlékezetből, átadva helyét az újnak. Még azoknak a földesúri gazdasági telepeknek a neve is megváltozott, amelyek esetleg volt középkori faluhelyen jöttek létre, pl. a volt ÁcsMagyari helyén létrejött Csisztapuszta (Buzsák), a középkori Szentgyörgy falu helyén alakult Felsőmező, majd Gajcspuszta Boronka határában,

8

'

1 mintegy jelezve, hogy az új településhálózat nem a régi egyenes folytatása. Az újonnan alakult gazdaságokat, külterületi lakott helyeket megkülönböztető helynevek legtöbbje személynév és puszta, vagy major összetétel, a személynév pedig a telepítő földbirtokosnak, vagy családtagjának a neve, Antalmajor, Pálmajor, Matildapuszta stb. Előfordul, hogy a gazdaságot, pusztát a birtokosról személytelenül nevezik el, pl. Nagyasszony major Szólád határában. Az 1850-es és 60-as években készült II. katonai felmérés a falutelepülésektől megkülönböztetve jelöli a földesúri majorságokat, gazdaságokat, mint ekkor nevezték „pusztákat". Jelentős részüket teszik ki azok, amelyek az anyafaluval azonos nevet viselnek és annak határában a falutól néhány kilométer távolságra épültek, jelezve, hogy a falu határából a tagosítás után melyik rész jutott a földesúrnak. Ilyenek voltak Bári major Kisbár területén, amely a volt községi legelőn létesült, Laki major Öreglaknál, Vámosi major Vámos határában, Szenyér major Szenyéren stb.

85 A 19. század végi külterületi lakott helyeknek jelentős részét tették ki a szőlőhegyeken létesült települések, pl. Marcali, Lelle, Látrány, Karád, Somogyvár, Szőlősgyörök stb. határában. Kezdeteik már a 18. század végére visszanyúlnak, az I. katonai felvételen is jelöltek már meglehetősen sok szőlőhegyen található épületet, lakott helyet. A jobbágyfalvak agrártermelése a 19. század elején A jó szőlőtermő vidékek a 18. és 19. században is azonos területeken helyezkedtek el, jelezve, hogy ennél a művelési ágnál a legdöntőbbek a termőhelyi adottságok. Az 1828-as országos összeírás hozta a helyi boreladási árakat, amelyek szerint jó bortermő szőlőhegyek (legalább 1 ft, vagy 60 krajcár értékűek urnánként)

86 a marcali, gadányi, gombai homokhegyeken, Mohács és Tatárvár szőlőhegyeken (Buzsák és Lengyeltóti határában terült el megosztva mindkét szőlőhegy), valamint a szőlősgyöröki, látrányi, viszi, leilei dombokon voltak. Ugyanezen falvak határában található 1728-ban a legtöbb extraneus szőlőművelő, Gombára még Jádról is eljártak szőlőt művelni. Kevésbé volt jó a bor minősége a térképszelvény délkeleti negyedén található falvakban, míg a Kapós völgyében és a Bozótság déli oldalán a szőlőtermelés nem tudott meghonosodni. A források ugyan értesítenek arról, hogy ezeken a területeken is megpróbálkoztak a szőlőműveléssel a 18. század első felében az újjáépítés időszakában, így pl. Magyartó