Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Nap '80

részeit, bár települési tömbjükbe szlovák és német falvak kerültek. A Felvidéken (részben a magyarok délre húzódása következtében) kitágult a szlovákok lakta terület; Erdélyben román többségűvé vált a medence közepe, beékelődve ezzel a keleti határon élő székelyek és az alföldi magyar részek közé. Temesvár környéke, a Szerémség, Bácska déli szegélye pedig szerb lakosságúvá lett. Nemcsak területben, abszolút számban és arányaiban is visszaszorult a magyarság. Összeírásaink a nemzetiséget csak a 19. század második felétől jegyezték fel, így becslésekre vagyunk utalva. A későbbi adatokból is visszakövetkeztetve, azt mondhatjuk, a magyarok száma az 1787. évi 9,5 millió lakosból csak mintegy 3,25 millió körül lehetett, azaz nem több 35-36%-nál. Ha a Horvátország nélküli Magyarországot nézzük, ezen a magyarok aránya 40% körül volt. (A magyarok aránya a Horvátország nélküli területen 1850-ben 41%, 1910-ben 54,5%-) Az 1920-as trianoni béke következtében jelentős magyar népesség került a határokon túlra. Idézzük a legutolsó 1970-es népszámlálás adatait: Magyarország lakossága 10322000 fő, ebből magyar nemzetiségű 10 116 000. A Romániához tartozó Erdélyben 1 597000 magyart mutat ki a népszámlálás. (Ezenkívül Moldvában is él mintegy 80000, a statisztika által már csak részben nyilvántartott magyar), Csehszlovákiában, a Felvidéken 554000, Jugoszláviában 439 000, a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna Kárpátokon inneni részében 152000, a volt nyugat-magyarországi részeken, a mai ausztriai Burgenlandban 7000. A Kárpát medencében élő magyarság száma tehát napjainkban 12 915 000, azaz kereken 13 millió, ennek egynegyede Magyarország határain kívül él. * * * Történeti vonatkozásban még egy, a népesség megoszlása szempontjából fontos kérdést szeretnénk röviden érinteni: a felekezeti hovatartozás alakulását. A Mohács előtti korszakba az ország lakossága - a románokat és a ruténeket kivéve, akik a görögkeleti, ortodox egyház hívei voltak - egységesen római katolikus volt. A huszita mozgalom a 15. században, főleg az ország déli és délkeleti részein, elterjedt ugyan átmeneti jelleggel, híveinek száma azonban nem volt olyan jelentős, hogy megbontsa a vallási egységet. Megváltozott a helyzet a 16. században. Luther Márton fellépése után néhány évvel, már az 1520-as években, megjelent a reformáció Magyarországon is. Az okokat, amelyek kezdetben gátolták, majd Mohács után elősegítették az új hit terjedését, most figyelmen kívül hagyjuk, csupán annak megállapítására szorítkozunk, hogy az 1550-es évekre az ország katolikus lakóinak nagy többsége, etnikumra való tekintet nélkül, lutheránussá, azaz mai kifejezéssel evangélikussá lett. A reformáció azonban nem állt meg Luther fellépésével, s az 1540-es években már Kálvin János tanításai is elérkeznek Magyarországra. A német városi polgárok, valamint a szlovákok megmaradnak lutheránusnak, a magyarok tovább lépnek és kálvinistává, reformátussá lesznek. Talán nem kell mondanom, hogy a reformáció a törökhódoltság lakossága közt is elterjedt. (Csak zárójelben egy terminológiai kérdés: a lutheránusokat, azaz evangélikusokat és a kálvinistákat azaz reformátusokat mai együttes nevükön protestánsoknak nevezzük. A 16-18. században azonban közös megjelölésük evangélikus volt. A régi írások evangélikus szava tehát nem a lutheránusokat, hanem a ma protestánsoknak mondott két felekezet híveit együtt jelöli.) Az 1570-es évektől kezdve pedig a kálvinisták egy részét az unitárius vallás hódította el. Ez utóbbi különösen Erdélyben és a töröktől megszállt Délvidéken terjedt el. A század végén ugyan az erdélyi fejedelemségben hatalmi szóval visszaszorították, az unitáriusok nagy része ismét kálvinistává vált, a Dél-Dunántúlon, Baranyában azonban a török kiűzéséig megmaradtak unitáriusnak. Majd a 18. században Radonay Mátyás pécsi püspök katonaság igénybevételével kényszeríti őket, hogy katolikussá legyenek. A 16. század végén a felekezeti helyzet a következő volt: az ország lakosságának mintegy 80%-a valamelyik protestáns egyházhoz tartozott (az unitáriusokat is idevéve)? A fennmaradt 20%-on osztozkodott a római katolikus egyház (amelynek tömegei csak a Székelyföldön maradtak, másutt csupán kisebb szórványokkal rendelkezett) és a nagyobb részt kitevő görög-keleti egyház (a románok, a szerbek és a rutének), amelyet a reformáció nem érintett. Ahogy a bécsi pápai nuncius 1606-ban jelentette Rómába: Magyarország elveszett a katolikus egyház számára. A protestantizmuson belül a német városok, a felvi-