Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 12. (Kaposvár, 1981)

Függelék - 1. Somogyi Levéltári Nap '80

déki és az erdélyi szászok mindvégig egységesen lutheránusok maradtak. Lutheránusok voltak, kisebb katolikus szigeteket leszámolva, a szlovákok. A magyarok pedig óriási többségben kálvinisták. A 17. században megindult Bécsből az ellenreformáció. Pázmány Péter jezsuita szerzetes, majd esztergomi érsek, a magyar főúri társadalmat szinte teljes egészében visszahódította a katolikus egyháznak. Mivel pedig a kegyúri jog alapján a jobbágyfalvak papját a földesúr állította, ezzel gyakorlatilag megszabta a jobbágy vallását is. A jobbágyközségek egy része tehát, főleg az ország nyugati részén, a katolikus egyházba tért. Az ország keleti részén Erdélyben, ahol egyrészt az erdélyi fejedelemség védte a protestánsok jogait, másrészt a Tiszántúl, amely távol volt Bécstől, protestáns, elsősorban református maradt. Az 1670-CS években azután az udvar megindította az erőszakos ellenreformációt. Napirenden volt a prédikátorok üldözése, politikai ürügyek alapján törvénybe idézése és bebörtönzése, majd gályarabokként való eladása, a protestáns iskolák bezárása, a vallásgyakorlat akadályozása. Mindennek a Rákóczi szabadságharc vetett véget. II. Rákóczi Ferenc, aki katolikus volt, megpróbált a két felekezet között, a teljes egyetértés alapján, békét teremteni, nem is sikertelenül. 1711, a szatmári béke után ismét az ellenreformáció érvényesült, ha nem is került olyan atrocitásokra sor, mint korábban. Ez volt a 18. századi békés ellenreformáció, amit az jellemzett, hogy a nem katolikusok másodosztályú állampolgárok voltak. Állami hivatalt nem viselhettek, a római egyház felügyelete alá tartoztak, a katolikus ünnepeket meg kellett ülniök és a katolikus egyháznak adóztak. A nyugati megyékben csak két kijelölt helyen (artikuláris helyek) tarthattak istentiszteletet. A rendszabályok nemcsak a protestánsokat sújtották, hanem a görög-keletieket is. Még a 16. század végén létrehozták a görög-katolikus egyházat, s ebbe belekényszerítették az ortodox rutének és románok egy részét (a szerbeket nem tudták). Ez az egyház engedményeket tett az anyanyelv egyházi használatára, engedélyezte a papok nősülését, de elismerte a pápa fennhatóságát. Az elnyomás 1781-ig tartott, amikor II. József császár-király Türelmi Rendelete engedélyezte a protestánsok és görög-keletiek szabad vallásgyakorlatát, tcmplomcpítését, iskola fenntartását, és megnyitotta előttük az egyetemeket és az állami hivatalokat. A 18. század végére azonban az ország vallási képe igen jelentősen megváltozott. A lakosság mintegy 55-60%-a római katolikus és görög-katolikus volt. A fennmaradó 40Vendégek a nagyberki szocialistákon levéltárban